Bármit teszünk nap közben, az kapcsolatban van egy mélyről jövő, átható jól-lét és boldogság iránti vággyal. Meghatározza életünk minden egyes pillanatának minőségét, mindenhol keressük, de mégis úgy tűnik, mintha a hátunkat fordítanánk neki. El akarjuk kerülni a szenvedést, de rohanunk felé. Ez félreértésből eredhet.
A leggyakoribb félreértés a boldogság és az öröm összekeveréséből adódik. A dolgok természete viszont az, hogy megunjuk őket. Az élvezet mintha felélné magát, miközben megtapasztaljuk. Ez nem mindig látszik rajtunk kívülről. A hatodik szelet csokitorta már lehet nagyon édes, és már nem kívánjuk, a melegítő tábortűz egy idő után éget, stb.
Mi is a boldogság, mi a jól-lét? A jól-lét nem pusztán egy élvezetes érzés, hanem a derű és elégedettség mély átérzése, egy olyan állapot, ami áthat és megalapoz minden érzelmi állapotot, és minden örömöt és bánatot, ami az utunkba kerülhet. Ez már egy másik szint, így az is lehet jól-létben, aki épp fájdalmas eseményeket él át.
Ez egy létállapot, nem pedig egy múló érzelem, érzékelés. Még az öröm is, az is csak forrása lehet a boldogságnak. De ugyanakkor van a káröröm is, amikor az ember más szenvedésének örül.
A boldogságot gyakran kívül keressük. Gyűjtögetünk, azt akarjuk, hogy mindenünk meglegyen, s ha valami hiányzik, az egész összedől. A belső feltételek megbízhatóbbak? Az elme az, ami a külső körülményeket boldogsággá, vagy szenvedéssé fordítja le. Megteremthetjük magunknak azt, amit "mini paradicsomnak" nevezünk, miközben belül totál boldogtalanok vagyunk.
Ismerünk egy csomó embert, akik nagyon nehéz körülmények közepette megőrizték derűjüket, belső erejüket, szabadságukat, magabiztosságukat. Természetesen a külső körülményeknek is vannak hatásaik, de ezek csak külső támogatások, körülmények. A tapasztalat, ami mindezt lefordítja, az elmében rejlik.
Vannak olyan tudatállapotok, amelyek elősegítik ezt a virágzást, a jól-létet, és vannak olyanok, amelyek ellentétesek ezzel az állapottal. Ha a negatív érzések elárasztják ezek az elménket, nyomorultul fogjuk érezni magunkat.
Lehetséges lenne megváltoztatni magunkat, átalakítani az elménket? Nem velejárói az elménk természetének ezek a negatív, romboló érzelmek? Lehetséges változtatni az érzelmeinken, jellemvonásainkon, hangulatainkon? Ehhez fel kell tennünk azt a kérdést, hogy milyen is az elme természete? A tudatnak van egy alapvető minősége, maga az a tény, hogy kognitívak, tudatosak tudunk lenni. A tudat olyan, mint egy tükör, amely bármely képet elénk vetít. A tükör lehetővé teszi ezt, azonban nem szennyeződik be, nem változik meg, nem alakul át ezektől a képektől. Ugyanígy, minden egyes gondolat mögött ott rejlik maga a tudat, a tiszta tudatosság. Ilyen a természet. Belülről nem szennyeződhet be pl. gyűlölködéssel, vagy féltékenységgel.
(Forrás: Matthieu Ricard /molekuláris biológusból lett buddhista szerzetes / / Fotó:goodwp.com,priotime.com)
További érdekességekért kattints ide, és csatlakozz a Facebook oldalunkhoz!