Jump to content

Harcmező a család szent földjén

2018. 07. 11. 19:00

Ha a család szót hallod mi jut eszedbe? Legtöbbünknek a szeretet, az összetartozás. Ez igaz lehet akkor is, ha valóban olyan családban nő fel az ember, ahol tényleg ezt jelenti, és akkor is, ha csak ábrándozik arról, hogy milyen lehetne egy szerető családban.

Sokaknak nem adatik meg ugyanis az, hogy boldog családot tudjanak maguk körül. Van, akinek már az élete legelső pillanatában nem lehet beszélni igazi családról, mert eldobta magától az édesanyja, vagy egészen más tragédia miatt nem lehetett szüleivel gyermekkorában. Máshol pedig a család hullik szét darabjaira valamilyen konfliktus miatt. Veszekedés, széthúzás, ellentétek és ellenszenv árnyékolhatják be a család mindennapjait. Ezt a kialakult helyzetet a legtöbb család úgy kezeli, hogy igyekeznek egymás társaságát elkerülni. Mintha tudomást sem vennének egymásról. Lehet rossz viszony a gyermek és szülei között. A gyermek is lehet már középkorú, szülei idősek, mégis rendezetlen viszonyuk miatt sok unoka és nagyszülő nem úgy van együtt, mint ahogy lennie kellene. Konfliktus és harag kialakulhat a testvérek között, de egy új családtag bekerülése is megoszthatja a családi egységet.

A feszültségek olykor csak egy igazán mély beszélgetést igényelnének, de addig a pontig sem jutnak el sokan, mert nehezünkre esik felvenni a telefont, és közelíteni a másik felé. El kell fogadnunk, hogy mindenki más személyiség, más tervekkel, más igényekkel, és az nem biztos, hogy a miénkhez közelít. A legtöbben nem szeretjük, ha haragban vagyunk másokkal. Eleve eljutni sem akarunk odáig, ezért kerüljük a feszültségeket, de vannak helyzetek, amikor nem tudunk az elől kitérni. Ha már kialakult a feszültség, amely rányomta a bélyegét a családi kapcsolatra, akkor bizony azon fáradozunk, hogy azt enyhíteni tudjuk, helyrehozzuk. Ez a járható út, ha nem akarjuk saját lelkünket mérgezni, betegíteni, csakhogy ehhez a másik fél hozzáállása is szükséges. Olyan ez, mint a megromlott házasság, amelyet még lehetőség van helyrehozni akkor, ha mindketten akarják. Ha csak az egyik fél érzi fontosnak a javulást, akkor az egész nem ér semmit. Hány olyan család van, ahol egy vagy több családtag nem hajlandó békét kötni. Mintha lételemük lenne a feszültség fenntartása. Ha a békülés kezdeményezése mindig hiábavaló marad, egy idő után meg sem próbálják, és dolgozik tovább a düh, de még abban a félben is elkezd dolgozni a harag, aki addig a békülésért dolgozott.

A családnak szent köteléket kellene jelentenie, ahol a béke, a szeretet és az összetartozás dominál. Ám a konfliktusokhoz sem csak egy ember szükséges. Még a legszűkebb családhoz tartozó személyek is nagyon eltérő gondolkodásmódúak lehetnek, amely okot adhat a nézeteltéréshez. Arról nem is beszélve, hogy az ember számtalan hibát követ el élete során, amellyel akaratlanul is megsérthetünk másokat. Ám a feszültségek egy családon belül arra is rávilágítanak, hogy mi a valóság, mi az, amin javítani kell. Tudni kell bocsánatot kérni, de ugyanúgy megbocsátani is. Nem szabad megengedni azt, hogy eluralkodjon a családban a sérelmek állandó felszínre törése. Ám, ahogy a konfliktushoz is mindig két ember szükséges, úgy az igazi megbocsátáshoz is. Nem elég egy semmitmondó „bocs” odalökése, annak szívből kell jönnie, mint ahogy a „megbocsátok”-nak is.

Ha az ember családi élete rendben van, akkor az életminősége is sokkal jobb, teljesen függetlenül az anyagi háttértől. A család a legfontosabb és a legszűkebb közegünk, ezért különösen fontos, hogy béke és szeretet vegyen körül.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: kanigas.com, middlechildcatholicpriest.com, realestate-illustration.com)