Állandóan új identitást kell létrehozniuk, mert a korábbi cserbenhagyja őket. Fajüldözőkké vagy a hatalom megszállottaivá válhatnak, akik folyton a „másiktól” félnek.

Olykor másba kapaszkodókká vagy ellenségfüggőkké, ám mindegyik esetben a valami vagy valaki másra adott reakcióik határozzák meg az életüket. A negatíve meghatározott identitás gyorsan előáll, és mintegy életcélpótlékká lesz – így nagyon sokan, még vallásos emberek is, egyfajta „én szentebb vagyok”, sőt ellenséggyűlölő életet kezdenek élni.

Sokkal könnyebb valami ellen létezni, mint szeretetben.