Az okok nem határozzák meg a reakcióinkat. Uralkodhatunk is az érzéseinken és az ezekkel az érzéseinkkel kapcsolatos érzéseinken. Ez a képességünk lehetővé teszi, hogy a körülmények, mások, avagy önmagunk áldozataiból erős és személyes, érzelmi felelősséget vállaló emberekké váljunk – ami nagyon fontos váltás. Felhasználhatjuk a belső erőforrásainkat arra, hogy életstílusunkat a túlélési szintről jobb megküzdési szintre emeljük, és végül egészségesebben működjünk.
Akkor hát hogyan lehetséges, hogy nem mindig élünk olyan helyesen, ahogyan lehetne? Satirnak meggyőződése volt, hogy inkább a megszokottat választjuk, s így belső és külső életünk java részében a robotpilóta irányít bennünket. Mielőtt meg tudnánk változtatni egy automatikus mintázatot, először tudatosítanunk kell azt magunkban.

Engesztelés
Az engesztelés az arra adott reakcióink négy fő módja közül az egyik, amikor úgy érezzük, hogy veszély fenyegeti a túlélésünket. Amikor másokat engesztelünk, figyelmen kívül hagyjuk a saját értékünkre vonatkozó érzéseinket, hatalmunkat másnak adjuk át, és mindenre igent mondunk. Az engesztelés a mások kedvében járás álcáját ölti fel, amely a legtöbb kultúrában és családban igen kívánatos cselekedet. Az engesztelés azonban eltér attól, amikor hiteles módon igyekszünk mások kedvében járni. Engesztelni csak a saját önértékelésünk rovására tudunk. Az engesztelés megtagadja az önmagunk iránt érzett tiszteletet, és azt az üzenetet küldi másoknak, hogy nem vagyunk fontosak.
„Én nem számítok. Engem nem lehet szeretni.”
„Mindig kedvesnek kellene lennem az emberekkel.”
„Sosem szabadna feldühítenem senkit.”
„Nem szabad lerohannom másokat.”
„Minden az én hibám.”
 
Vádaskodás
A vádaskodás az engesztelés szöges ellentéte. A vádló pozíció ellentmondásosan (nem hitelesen) tükrözi a társadalomnak azt a szabályát, hogy álljunk ki önmagunkért, és ne fogadjunk el mentségeket, kényelmetlenségeket vagy támadást másoktól. Nem szabad „gyengének” mutatkoznunk.
Önmagunk megvédése érdekében másokat vagy a körülményeket gyötörjük és vádoljuk. Ha vádolunk, akkor leértékelünk másokat, és csak önmagunkat és a kontextust vesszük tekintetbe. Amikor másokat vádolunk, gyakran mondják rólunk, hogy ellenségesek, erőszakosak vagyunk, hogy zsarnokoskodunk mások felett, és gyötörjük őket. Ahelyett, hogy hason csúsznánk az engesztelő pozícióban, lármásan a következő hozzáállást fejezzük ki: „Agyonverlek! Miattad vagyunk ilyen nagy bajban!”
 
Okoskodás
Az okoskodó minta szerint kommunikáló ember önmagát vagy a másik embert értékeli le. Az okoskodás azt jelenti, hogy csak a kontextust tartja tiszteletben, leggyakrabban az adatok és a logika szintjén.
Az okoskodó pozíció illusztrálásaként álljunk mereven és mozdulatlanul, mindkét kezünkkel oldalt vagy szimmetrikusan összefonva előttünk. Hamarosan sajogni kezd a hátunk a túlzott merevségtől. A lábunk teljesen egymás mellett van. Mereven tartott arcunk kifejezéstelennek tűnik. Amikor valaki hozzánk szól, hosszú okfejtésekbe bocsátkozunk, lehetőleg bölcsen és méltóságteljesen.
Ennek a pozíciónak a fő jellegzetessége az, hogy embertelenül tárgyilagos. Amikor így cselekszünk, nem engedjük meg sem magunknak, sem másoknak, hogy az érzelmekre összpontosítsanak. Ez a társadalom azon szabályát tükrözi, hogy az érett ember nem izeg-mozog, nem nézelődik, nem érint meg semmit, illetve nincsenek érzései.
 
Zavarodottság
A negyedik túlélési pozíció a zavarodottság, amelyet össze szoktak téveszteni a vidámsággal vagy a bohóckodással. A zavarodott minta az okoskodás ellentéte. Mellette hallgatagnak és stabilnak tűnnek az okoskodó emberek.
Amikor valaki zavarodottan viselkedik, állandó mozgásban van. Ezzel próbálja elvonni az emberek figyelmét az éppen tárgyalt témáról. Állandóan változtatja az elképzeléseit, és egyszerre milliárdnyi dolgot akar csinálni. Az ilyen emberek, amikor éppen zavarodottak, nincsenek tekintettel sem önmagukra, sem a másik személyre, sem a kontextusra. Nem tudnak tartósan egy témára összpontosítani. Amikor például azt kérdik tőlük, hogy vannak, akkor a megélhetés magas költségeiről, az időjárásról vagy a legutóbbi focieredményekről kezdenek beszélni. Testileg is figyelmetlenséget tükröznek, állandóan mozgatják valamelyik testrészüket, fütyülnek, énekelnek, pislognak, valakinek a hajával babrálnak, vagy másvalamivel matatnak.