Hát nem lenne pompás, ha el tudnánk képzelni, hogy rögtön megkapjuk, amit akarunk, vagy rögtön azzá válunk, akivé lenni szeretnénk? Igenis azok lehetünk, akik lenni akarunk, és a miénk lehet mindaz, amit szeretnénk. Csak kérnünk kell. De először el kell végeznünk az alapozást, a felkészülést.

Egy kertész csak akkor ültet magokat a földbe, ha már előkészítette a talajt, hogy az táplálhassa a magokat. Különben merő tékozlás az ültetés. Tékozlás lenne az is, ha megkapnánk, amit szeretnénk, mielőtt felkészülnénk rá.

Először tudatosítanunk kell magunkban a vágyunkat vagy szükségletünket. Ami talán nem is olyan könnyű! Hiszen sokan megszoktuk, hogy elhallgattassuk a belső hangot, amely vágyainkról, szükségleteinkről, kívánságainkról beszél. Néha igencsak meg kell szorongatnia az életnek ahhoz, hogy odafigyeljünk rá.

Ezután el kell engednünk a régi „programot” – ama hiedelmeket és viselkedésmódokat, amelyek megzavarhatják a jó dolgok befogadását. Sokunknak erős szabotáló programja van, amelyet még gyerekkorában sajátított el; most ezeket el kell engednünk. Egy ideig „úgy tehetünk, mintha…” mindaddig, amíg elhisszük, hogy jobbat érdemlünk.

Ez a folyamat sok elengedéssel jár együtt, s közben a változás lényünk mélyéig hatol.

A folyamat természetes módon zajlik, de olykor intenzív is lehet. Időre van szükség hozzá.

A jót akkor kapjuk meg, ha kérjük, ha hajlandók vagyunk az alapozás munkájából kivenni a részünket. Dolgozz és várj!

***********************
Istenem, adj annyi bátorságot, hogy felismerjem a jót és kérjem.
Adj hitet és kitartást, hogy elvégezhessem az első tennivalót: a felkészülést."