Jump to content

Irigység: csúnya jellem vagy motiváció

2018. 08. 23. 19:00

Mindenkinek van irigye. Mielőtt beleélnénk magunkat más viselkedésének szapulásába, gondoljunk csak saját magunkra. Olykor belőlünk is feltör az irigység, ez emberi vonás.

Sok esetben azonban nem a rosszindulat fűt, és nem amiatt azért vagyunk irigyek, mert másnak jobban megy, sikerül valami, eljut valahová, hanem az idegesít, hogy valaki olyat ért el, ami a mi vágyunk is, de még megközelíteni sem sikerült. Az irigységet negatív viselkedésnek tulajdonítjuk, és sokan dolgoznak is annak leküzdésén, de időről időre felütheti a fejét. Vannak, aki sportot űznek abból, hogy mások életét figyelik, és azt elemezik. Ha bármit jobbnak ítélnek meg, mint amiben ők vannak, akkor előkapja őket az irigység. Ez még csak nem is lenne gond, de az már igen, hogy hangot adnak annak, hamis, rosszindulatú információkat terjesztenek. Így igyekeznek a bennük lévő frusztrációtól megszabadulni. Az irigység tehát nem szimpatikus emberi jellemvonás, mégis érezhetjük magunkban és magunk körül is. Ha így közelítjük meg, akkor tényleg nem jó az irigy emberek közelében sem lenni, ám evolúciónk szempontjából nagyon is lényeges vonásunk.

Az agykutatás során is vizsgálták az irigységet, amely az agyban ott képződik, ahol a fájdalomérzet is van. Az irigység valójában azt jelenti, hogy az adott személy a vágyott cél eléréséhez korlátozott lehetőségekkel, erőforrásokkal rendelkezik, míg másoknak ez birtokában van.  Bármennyire is azt hisszük, hogy az irigység pusztán negatív lehet, mégsem az, hiszen, ha valaki tudja, hogy minek hiányában van, akkor motiváltabb lesz a fejlődésre, hogy a társait utolérhesse. Ez tette lehetővé az emberiség fejlődését. Ha az irigység alapvető emberi jellem, akkor azt is érdemes tudni, hogy az ember leginkább abban a közegben találja meg irigyeltjét, amelyik társadalmi csoportban van. Lehetünk irigyek valamelyik családtagunkra, rokonunkra, közvetlen munkatársunkra, szomszédra.

Az irigység tehát adott az ember életében, vagyis olyat szeretnénk, ami másnak megadatott, mi pedig csak vágyunk arra, nincs meg nekünk. Evolúciós szempontból az irigység a tanulást, a fejlődést segítheti, de a vallások java úgy tekint arra, mint bűn.
A földi javakhoz való ragaszkodás most még inkább igaz, mint korábban volt, pedig az örömet nem a tárgyak adják számunkra. A tartós örömöt egyáltalán nem garantálja az, ha áhított dolgokat megszerzünk. Az álom beteljesedésével újabb célt tűzhetünk ki magunk elé, és ha a közelünkben valakinek már sikerült, akkor elfoghat az irigység. Ha eluralkodik rajtunk az irigység, azzal pedig a lelkünket romboljuk. Ráadásul az irigység mellé társulhat a féltékenység is, amelyek egy tőről fakadnak.

Ha az irigység csak egészséges szinten mocorog bennünk, az nemhogy nem negatív, hanem egyenesen ösztönző erőt adhat a változáshoz, változtatáshoz. Irigy bárki és bármikor lehet, de egészen mást képvisel az, aki életében az irigység, mint jellemvonás szerepel. Miért ne irigykedhetnénk valaki vagy valami miatt? Talán éppen az fog megmozdulásra ösztökélni. Az sem baj, ha bevallod magadnak, hogy irigykedsz. Ha elfojtod is megbetegíthet, és ha rosszindulatúvá válasz az irigység miatt, akkor még az embertársaid is elfordulnak tőled. Ezért kell felismerni a magunkban rejlő irigységet és a javunkra felhasználni azt.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!

(Forrás: lelkielet.co.hu | képek: indianexpress.com, lifehacker.com, triumph30.org)