Nem kell hozzá komolyabb kutatásokat végezni, az emberek tudják, hogy mekkora lelki traumát okoz, főleg egy kisgyerek számára, ha mások célpontjává válik. Valamint rendszeresen sérelem és (testi-lelki) bántalmazás éri az iskolában. Ez a komoly probléma, a tanulók tanulmányi teljesítményét, magabiztosságát, valamint önbizalmukat is lerombolja.

A kutatásról...

Az Amerikai Pszichológusok Társasága tanulmányuk elkészítéséhez, több száz gyerek életét követte végig óvodáskortól a középiskoláig. Eredményeiket a Journal of Educational Psychology című szaklapban mutatták be. A legtöbben azt gondolnák, hogy a legnagyobb mértékben a középiskolások vannak kitéve ennek a problémának, azonban a kutatások szerint, az eredmény megdöbbentő, az iskolai kegyetlenkedés (bullying) sokkal súlyosabb és gyakoribb az általános iskolában, mint a középiskolákban.

Gary Ladd egyetemi professzor nyilatkozata szerint, a vizsgálatban résztvevő gyerekek 24 százaléka szenvedett el iskolai évei alatt hosszan tartó kegyetlenkedést, ami összefüggést mutatott gyenge tanulmányi teljesítményükkel és csökkent iskolai aktivitásukkal.

A jelenséget vizsgáló legtöbb tanulmány viszonylag rövid ideig kísérte figyelemmel a diákokat, és az olyan pszichológiai hatásokra koncentrált, mint a szorongás és a depresszió. Ez az első olyan hosszú távú kutatás, amely több, mint egy évtizeden át kísérte figyelemmel a gyerekeket és elemezte a kegyetlenkedés és a tanulmányi teljesítmény közötti kapcsolatot. A vizsgálatban 383 gyerek - 190 fiú és 193 lány - vett részt. Az a 24 százalék, aki állandó zaklatásnak volt kitéve, alacsony iskolai teljesítményt nyújtott, nagyon nem szeretett iskolába járni és kevésbé bízott saját tudásában. A gyerekek 18 százaléka mérsékelt bántást tapasztalt, azonban iskolai éveik során fokozódott a kegyetlenkedés, náluk hasonló tüneteket azonosítottak, mint az első csoportnál. Azoknak, akik az évek során egyre kevesebb zaklatást éltek át , a tanulmányi előmenetelük is kevésbé sínylette meg, hasonlóan azokhoz, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben estek iskolai kegyetlenkedők áldozatául.

Noha a vizsgálat Illinois-ban kezdődött, a kutatás ötödik évére már 24 államban szóródtak szét a gyerekek, akiknek életét így is figyelemmel követték a kutatók. A tanulmányhoz felhasználták a gyerekekkel évente végzett felméréseket, olvasási és matematikai teszteket, a tanárok értékeléseit és természetesen a gyerekek beszámolóit.

Természetesen az, hogy hol a gyermekeknél a tűréshatár, mit érzékelnek bántásnak, és mi az amit még feltudnak dolgozni, mindenféle maradandó probléma nélkül, egyénenként eltérő. Az egyik gyerek, akit meglöknek, már bántalmazásnak érzezheti a dolgot,,míg egy másik esetlegesen, csak „játéknak” fogja fel. A tanároknak és szülőknek semmilyen körölmények között nem szabad szemet hunyniuk az egyértelmű kegyetlenkedések felett.

Figyeljünk a gyermekekre...

A kutatók szerint, az iskoláknak zaklatásellenes programot kell kidolgozniuk, a szülőknek pedig meg kell kérdezniük gyermekeiket arról, hogy bántják-e, kirekesztik-e őket az iskolában. A gyerekeknél a legfőbb probléma, hogy ha valamilyen trauma éri őket, akkor bezárkóznak, kevés olyan gyermek van, aki egyből elmondja otthon a problémát, illetve az őt ért traumákat. Ha a gyermek viselkedése megváltozik, feszült, ideges, bezárkózik, nem hajlandó mesélni az iskolai napjairól, akkor vélhetően komolyabb probléma áll a háttérben, ilyen esetekben mindenképpen a szülő feladata és felelőssége, hogy akár megfelelő szakember (gyermekpszichológus, pedagógusok) segítségével kiderítse, hogy mi áll a gyermek viselkedésváltozása mögött.