Kis és nagydiákok, valamint szüleik, családjuk számára adja fel a leckét az, hogyan lehet az időt jól beosztani és úgy elsajátítani tantárgyakból az új információkat, hogy az meg is maradjon, le tudjon ülepedni. Mindezt természetesen a tanár jelenléte nélkül, a segítség késleltetett vagy online formájában. Sok esetben a diák szüleitől várja a magyarázatot, a megértést, de a legtöbb szülő erre nincsen felkészülve. Még ha meg is érti az aktuális tananyagot a tankönyv elolvasásával, hogyan magyarázza azt el gyermekének? És ez még csak az egyik tantárgy a sok közül. Éppen ilyen nehéz a nemrég iskolába került, az alapokat elsajátító gyermekeknek és szüleiknek. A betű formálása, a számolás, az olvasás megtanítása egy szakma, és nem a szülők többségéé.

A távoktatás semelyik szinten nem könnyű. Sem diákként, sem pedig szülőként. Talán egységes volt az az öröm, amelyet a gyerekek érezhettek akkor, amikor megtudták, hogy ideiglenesen zárva tartanak az oktatási intézmények, gyerek oda be nem tehetik a lábukat. A távoktatás ötlete, megvalósítása egy kétségekkel teli időszakban érkezett, amikor a média már a vírus gyors terjedésének lehetőségével fenyegetett. A szülők is megkönnyebbülhettek amiatt, hogy gyermekeiket otthoni környezetben tudják, nem érintkeznek másokkal, így a veszély is minimalizálódik. Ez is volt a lényeg, de arra a legtöbben nem gondoltak, hogy mi is vár rájuk.

Az iskola bezárása nemcsak azt jelenti, hogy a gyerekek az otthonuk falai között tanulnak, de azt is, hogy a szülők tanítóvá, tanárrá, de minimum kikérdezővé, felügyelővé válnak. Mindezt munkavégzés mellett – home office, vagy bejárva a munkahelyre – plusz terhet rakott a szülők vállára. Arról nem beszélve, hogy a házimunka nem lesz olyan kegyes és magától elvégződik.

Aztán nézzük a másik oldalt, a gyerekeket. Kezdetben nagy volt az öröm, hogy nem kell iskolába járni. Otthon lenni, hébe-hóba tanulni a játék mellett, így értelmezték a távoktatás fogalmát. Csakhogy ez nem szünet, hanem az oktatás egy más formája, vagyis a tananyaggal haladni szükséges ahhoz, hogy a tanévet sikeresen le lehessen zárni. Mindegy, hogy milyen megoldással, de az országban beindult a távoktatás, és online érkeznek a leckék, a tanulni valók. Folyamatos munkát igényel a távoktatás, mert eleve időkorlátokat szabnak meg a leckék leadására, és különben sem érdemes megvárni, hogy feltorlódjanak a tananyagok. Újfajta nyomás jelentkezett a gyerekek életében. Az időt jól be kell osztani, akkor is, ha a gyerkőc már olyan idős, hogy az egyedüli tanulást rá lehet bízni, és akkor is, ha ez a szülő segítségével valósul meg. A távoktatással az iskolai közösségből is kimarad a gyerkőc. Azok a diákok, akik jó barátok is egyben, most nem tudnak napi szinten találkozni egymással. Az első napokban ez még bírható, és az internet segít a kapcsolattartásban, de mégsem ugyanaz.

Távoktatás, amely nyűg a szülőnek, mert nehéz anyának, apának és tanárnak is lenni egy személyben. Távoktatás, amely kivonja a gyerekeket saját megszokott közegükből, és a kapcsolattartás az osztálytársaikkal az online módon történhet meg.

Vissza akarok az iskolába menni! Vajon hány diák mondta már ezt ki?

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!