Csakis szerelem létezésével tudjuk és akarjuk elképzelni életünket, ezért kinek több, kinek kevesebb időbe kerül, hogy megtalálja párját. És még az így kialakult szerelemek esetében sincs semmi garancia, hogy élethosszig végig viszik. Ami elromlik, attól gyakorta megszabadulunk az otthonunkban is, így a kapcsolatainkat is lezárjuk, ha úgy ítéljük, hogy sok idő, energia és türelem kellene a megjavításához.

A mi kultúránkban az a természetes, hogy az érzelmek dominálnak. Ha két ember egymásba szeret, együtt is képzelik el jövőjüket, családot alapítanak. Voltak azonban időszakok még a mi kultúránkon belül is, amikor sokkal fontosabb volt a szűk réteg szintjének megőrzése, ezért megengedett körökön belül zajlott a párkeresés, vagyis a házasságok alapját egyáltalán nem biztos, hogy a szerelem jelentette. A pénz, a vagyon, a földterület, a rang megtartása érdekében választották ki a fiatalok párját. Ennek eredménye akár genetikailag szegény, belterjes családok kialakulása volt, amely egyáltalán nem volt egészséges. Mint ahogy arra is úgy tekintünk, ha valakit csupán a vagyon, a rang megszerzéséért, megtartásáért házasítottak össze olyannak, akit nem szeretett. Vagy megszoksz, vagy megszöksz lépett életbe ebben az esetben. A megcsalás, az ármánykodás ugyanúgy jelen lehetett, hiszen azért, mert egy házasságba bele volt kényszerítve valaki, attól még voltak érzelmeik – ha nem is házastársuk irányába.

Még ma is vannak kultúrák és közösségek, ahol a párválasztás nem szabad döntés alapján történik, hanem a középkori mintához hasonlóan a szerelem csak járuléka lehet a frigynek, de nem kötelező tartozék. Egy ilyen házasságban bizonyára jelen van az ész, a tiszta és józan és, amelyet nem ködösíti el az a rózsaszín felhő, amelyben a szerelmesek úsznak, és a valóságot csak jóval később látják meg.

Léteznek házasságok, amelyek irányítottnak tűnik, mégis kitart egész életük végéig. Miért van az, hogy a perzselő szerelemből lett házasságok is véget érhetnek? Nagyanyáink életében sem volt mindig felhőtlen az élet, sőt, talán unokaként a boldogság csíráját sem fedeztük fel nagyszüleink, dédszüleink között, mégis együtt élték le az életüket.

A komoly és nehéz csalódáson, váláson túlesettek között vannak olyanok, akik nem is vágynak kapcsolatra egy darabig, és amikor elérkezettnek érzik azt, hogy megosszák életüket mással, akkor sokkal inkább az eszüket hagyják érvényesülni, mint a szívüket. Elmarad a gyomorban repkedő pillangók hada, és az izgalomtól való térdremegés, a hihetetlen eufórikus öröm érzése, de kiszámíthatóbbá válik az élet, a szerelem, mint elvárás, elengedett.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!