Mire megtaláljuk az igazit, több kapcsolatot is megélünk, és a szerelem más formáiba is belekóstolhatunk. Megbánthatunk, megbánthatnak, érezhetünk plátói szerelmet, lehet egyoldalú a szerelem, szóval többféle változata létezik. Amikor már jó ideje egyedül van az ember, természetes vágya, hogy rátaláljon igazi társára. Várthatunk a sorsunkra és a szerencsénkre, de ha ki sem mozdulunk, akkor annál kisebb az esélye annak, hogy megtaláljuk a szerelmünket. A társaságba járással, esetleg a társkereső alkalmazások használatával nagyobb a sansza annak, hogy megismerkedünk idegenekkel, akik közül az egyik talán a nagy Ő lesz. Van az a pontja az egyedüllétnek, hogy átcsap a magány érzésébe. Ilyenkor hatalmas igényünk lenne arra, hogy valaki vállára hajthassuk fejünket, hogy legyen valaki, akit megölelhetünk, megcsókolhatunk. Egyre erősödik bennünk az a vágy, hogy kell egy társ, vágyunk a szerelemre.

Aki csak várja, hogy rátaláljon a szerelem, talán annak is van némi esélye, de sokkal célszerűbb nyitni a világ felé. Aki pedig ezt képviseli, eljár társaságba, lehetőséget ad arra, hogy új emberekkel találkozzon, nagyobb eséllyel találhat rá a szerelem. Vagy mégsem?

Mi az, amit elrontanak azok, akik elméletileg minden kaput kinyitottak a szerelemnek?

Mindenkit ért már csalódás az életben, és a szerelemben is. Ez alól talán senki sem kivétel. Aki pedig még hordozza szívében a sebeket, az még nehezebben tud új kapcsolatot megengedni magának. Fél attól, hogy ha találkozik is egy mindenben megfelelő személlyel, csak idő kérdése az, hogy mikor mutatja ki a foga fehérjét, és csalódik megint. A jövőben gondolkodik az, akiben félelemet vált ki, ha összefut egy szimpatikus személlyel. A negatív tapasztalatok beleégnek az ember lelkébe, és ettől nehezebb beférkőzniük másoknak a sérült lélekbe.

Aztán ott van az elutasítás gondolta. A negatív tapasztalat annyira átértékelhet mindent, hogy nem enged kockáztatni. Így azonban lemaradhat az ember nagyon sok mindenről, sok jóról. Mint mindhez, a szerelemhez is kell némi szerencse és kockáztatás is.

Amikor hosszú egyedüllét után ismét késznek érezzük magunkat a társkeresésre, vágyunk az ismerkedésre. Annak ellenére, hogy vágyunk a szerelemre, elkaphat annak érzése is, hogy ha megtalál a nagy ő, akkor oda a szabadságnak is. Annak a szabadságnak, amelyet tegnap még kínként éltünk meg, ma pedig már elkapott az egyedüllét vágya annak ellenére, hogy csak alakulóban van egy kapcsolat. Egyszóval meginog az ember, hogy feladja-e nyugodt egyedüllétét egy kapcsolat miatt, vagy sem? Ez egy olyan gát, amely talán visszariaszt az ismerkedéstől, csakhogy ez egy ördögi kör, mert annak vágya, hogy legyen egy társunk, talán már másnap jelentkezni fog.

Máskor pedig az az elsöprő vágy lesz úrrá rajtunk, hogy nem bírjuk tovább az egyedüllétet, így olyan kapcsolatba is belemegyünk, amelyikbe nem kellene. Még ha tudjuk is lelünk mélyén, az érzelmeinknek nehéz parancsolni.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!