Jump to content

A bírálat elviselése

2014. 08. 04. 08:35

Vannak emberek, akiket a sárba tiporhat egy-egy negatív bírálat, hiszen úgy érzik, hogy az amúgy sem erős önbizalmukon ismét csorba esett. De vajon tényleg kell-e figyelmet szentelnünk az ellenünk áskálódókra, vagy lazán menjünk tovább, mint aki meg sem hallotta?

Ne feledd, a méltatlan bírálat gyakran bók, csak álruhában. Ismered azt a mondást, hogy senki sem rúg döglött kutyába? Ez így van. Minél fontosabb a kutya, annál több élvezettel rugdossák. Ha beléd rúgnak, ha bírálnak, gondolj arra, hogy gyakran csak azért teszik, mert így magukat fontosnak érezhetik. Sokszor azt jelenti, hogy elértél valamit, és méltó vagy a figyelmükre. Sok embernek szerez vad kielégülést, ha kritizálhatja azt, aki műveltebb, vagy sikeresebb nála.

Jól teszed, ha meg sem hallod az igazságtalan bírálatot. Ne zavarjon, mit mondanak az emberek, amíg a szíved mélyén biztos vagy benne, hogy helyesen cselekszel. Megfelelhetsz annak, aki visszabeszél, de mit mondasz annak, aki „nevet”? Nevess!

Menjünk elébe a bírálatnak! Jegyezzük fel, milyen ostobaságokat csináltunk, és bíráljuk meg magunkat. Mivel nem remélhetjük, hogy tökéletesek vagyunk, kérjünk elfogulatlan, segítőkész bírálatot. Amennyiben barátaink osztják meg velünk észrevételeiket egyes hibáinkról, és baklövéseinkről, gondoljuk át jól, és amennyiben szükségét érezzük, fontoljuk meg őket egy ígéretes fejlődés reményében. Kellő önismeret fényében nem lesz fájó az ismeretlenektől eredő kritika, legyen annak alapja, vagy sem.

(Fotó:gyermekmonopoly.hu)