A gyerekek jóesetben a szülők példájából tanulnak, a szülők felelnekí az érzelmek kimutatásáért, feldolgozásáért, a konfliktuskezelésért, a megfelelő szociális és mentális készségekért és képességekért. Később ez alapján a minta alapján válaszanak társat a „gyermekeik”, valamint a felnőttlétüket is jelentős mértékben meghatározza mindaz, amit a fejlődésük során otthonról hoztak.

Az alkoholisták gyerekei a látott minták miatt, felnőttként gyakran küzdenek szorongással, depresszióval, társfüggőséggel és anyagi kiszolgáltatottsággal. Természetesen személyiségtől függően más és más menekülési útvonalakat találnak maguknak egy ilyen helyzetben. Van akiben a negatív példa pozitív irányt mutat, ugyanis tudja, hogy mit nem szabad elkövetnie, sikeres , kötelességtudó, családcentrikus, dolgos és szerető ember, szülő válik belőle. A másik eset azonban, a minta másolása, amikor a gyermek felnőttként elköveti a szülők hibáját és ő maga is függővé válik, az alkoholon kívül társfüggővé is válhat, és kiköthet egy problámákkal teli, akár erőszakos kapcsolatban is. A gyerekeknek a lehető legmegterhelőbb dolog, ha olyan környezetben élnek, ahol nincs rendszer, nincs szeretet, nem kapnak figyelmet, nincs egy felnőtt pozitív minta, egy ideális anya és apakép, akik lelki-testi-mentális fejlődésüket szolgálnák.

Az alkoholisták családja gyakran homokba dugja a fejét, ha az egyik szülőt sújta ez a probléma, a másik rendre úgy csinál, mintha mi sem történne, ugyanis a félelem ,a tehetetlenség, a tanácstalanság, csak annyit vált ki belőlük, hogy minden nap egy túlélés legyen, hogy fenntartsák a békét, és elkerüljék a másik összeomlását, esetleges dühkitörését, agresszióját. Az alkoholista ember ugyanis soha nem kiszámítható, hangulata és viselkedése percről-percre változhat. Így a családtagok, legfőképpen a gyerekek állandó félelem, szorongás, frusztráció, és stressz alatt állnak.

Az alkoholista szülők gyermekeinél felnőttkorban az alábbi problémák figyelhetőek meg...

Merevség, félelem az újtól és az ismeretlentől

Ezek a felnőttek nem szeretik a változást, a hirtelen jött váratlan eseményeket. Szeretnek előre tervezni, távol áll tőlük a spontaneitás. Olyan megoldásra törekednek az élet minden területén, ahol biztonságot találhatnak, amit jó alaposan megterveztek. Szeretnék elkerülni a jövő kiszámíthatatlanságát, hiszen az a zavaros múltat juttatja az eszükbe. Félelem az újtól, ismeretlentől jelen van mindennapjaikban. Hajlamosak szorongásra, stresszre, ha valami ismeretlen akadály, vagy szituáció kerül eléjük.

Nehéz a bizalom kiépítése

Mivel az alapvető bizalmat a saját szüleiktől nem kapták meg, így az egészséges mintát sem tudták megtanulni, hogy milyen az, ha a gyermek a családjában feltétel nélkül és kölcsönösen megvízhat. Az teljesen természetes mindenkinél, családtól függetlenül, hogy nem mindenkinek szavazunk bizalmat, hiszen ez egy önvédelemi módszer azok ellen, akik esetleg árthatnának nekünk. Az alkoholisták gyermekei túl korán tapasztalták meg azt, hogy nem számíthatnak senkire. Nemcsak másokban, magukban sem bíznak, ez pedig ahhoz vezethet, hogy nehezen építenek ki igazi szoros, mély érzelmekkel teli, intim kapcsolatot. Gyakoriak az önbizalomhiányos, frusztrációkkal teli, önmagukkal elégedetlen és másoktól távolságot tartó ember.

Megmaradt szégyenérzet

A szégyen onnan ered, hogy gyermekkorukban állandóan kellemetlenül érezték magukat, ha a családról volt szó, ha találkoztak társaikkal, rokonokkal, szomszédokkal. Ezek a gyerekek állandó szégyenérzetben és titkolózásban éltek, ugyanis az alkoholista szülők rákényszerítik a gyermekekre, hogy az otthoni állapotokról társaságban tilos beszélni. Ez a fajta rettegés, frusztráció nagyon nehezen orvosolható az évek elteltével. Az efféle titkolózás szintén erősíti a szégyenérzetet, a gyerek ugyanis tudja, hogy ami otthon van az nem normális. Gyakran előfordul,hogy még felnőttkorban sem beszélnek a gyermekkori sérelmeikről, titkolják párjuk, ismerőseik, barátaik elől. Ugyanis ettől kevésbé értékesnek, rossznak érzik magukat, és szégyenlik a múltat.

Önértékelési problémák

Ezekbe a gyerekekbe azt sulykolták , hogy nem szerethetők, rosszak, hibát hibára halmoznak. Az ilyen szülők gyakran illetik válogatott sértéssel a gyermekeiket, legfőképpen, ha alkoholos befolyásoltság alatt állnak. Előfordul számos esetben, hogy ez tettlegességig fajul. A gyermek énképe és önbizalma a nullával egyenlő. Nem kap megértést, figyelmet, törődést, szeretetet, gondoskodást. Nincs két jó szó, amit a szülei felé intéznének. A függőség és annak össze károsító, roncsoló hozadéka határozza meg a mindennapokat.

Évek múltán is felteszik ezek a „gyerekek” maguknak a kérdést, hogy ők biztos ugyanolyan értékesek -e mint mások? Nagyon sokan állank pszichológiai kezelés alatt emiatt, sokan akkor is bizonytalanok, ha megtaláták azt a személyt, kapaszkodót, ahonnan elismerő, pozitív, szeretetteljes visszajelzést és gondoskodást kaphatnak. Előfordul, hogy azzal próbálják a saját értékességüket bizonyítani, hogy mindent tökéletesen akarnak csinálni, akár saját káruk árán is. Sosem elégedettek, egyre magasabbra teszik a mércét, mert képtelenek önmagukat elfogadni és megfelelni önmaguknak.

Megfelelési kényszer

Szeretnék, ha mindenki szeretné és elfogadná őket. Előfordul, hogy kiszolgáltatottá válnak, mert nem tudnak és nem akarnak nemet mondani. A lelkileg sérült embereket nagyon könnyen kihasználhatják, ezért fontos, hogy valaki álljon támogatóként mellettük. Gyakran saját magukra vállalják azt, amit nem ők hibáztak el, vagy nem az ő feladatuk lenne. Felnőttként felelősséget éreznek mások érzelmei, problémái iránt, akkor is, ha nem ők okozták a bajt.