Talán olyan helyzetek is adódnak az életünkben, amelyek mindvégig megmagyarázhatatlanok lesznek az életünkben. Nem tudjuk, hogy valami miért nem sikerül annak ellenére, hogy mindent megtettünk annak érdekében. Idővel azonban a sors választ adhat arra, de az is lehet, hogy ez sosem következik be. Mintha vakon tennénk lépéseket a saját életünkben. Márpedig a vakság megnehezíti az életünket. Aki valaha látott, de a látás képességének meggyengülésével vagy annak teljes hiányával kell tovább élnie, az egész életét módosítania kell. Mi van a lelki vaksággal? Talán már a saját életedben is érezted magad olyan tehetetlennek és olyan vaknak, annak ellenére, hogy jelek sorozata igyekezett téged terelni, figyelmeztetni, te valami miatt mégsem érzékelted vagy értetted ezeket a jelzéseket.

Az, hogy dolgainkat nem mindig úgy érzékeljük, ahogy azt kellene a realitás talaján járva, befolyásolja az agyunk, az akaratunk. Olykor elsiklunk olyan egyértelmű jelek felett, amelyek a jó irányba terelnének, de nem vesszük észre. Előfordul, hogy ezt szánt szándékkal tesszük, máskor viszont csak figyelmetlenek, vakok vagyunk. És nem a szemünkkel nem látjuk (olykor még úgy sem), de nem érezzük a lelkünkkel sem, hogy mi lenne a helyes lépés. Ezt nevezik lelki vakságnak.

Bezzeg, ha kívülállóként csöppenünk bele más személyek élethelyzetébe, olyan egyértelmű az, hogy mit kellene tenni. Ám ez a felismerés nem jelenti azt, hogy feltétlenül megmondjuk, hogyan is kellene cselekednie. Nem úgy, mint nagyon sokan teszik, hogy beleokoskodnak mások életébe, pletykákat szövögetnek, másokat okolnak saját bajaik miatt.

A saját helyzetünk megítéléséhez nagy önismeret, tisztánlátás szükséges. Nemcsak a szemünkkel való látásra kell hagyatkozni, hanem a lelki szemeinkkel történő látásra is. Erre főleg akkor van szükségünk, amikor problémákkal tűzdelt az életünk, és a földre leterítenek. Sok esetben a legnagyobb bajunkban körvonalazódik az, hogy miben vagyunk is vagyunk igazán, kire számíthatunk, mi a megoldás. Ilyenkor érezzük meg, hogy mennyire vagyunk erősek, de azt is, hogy mennyire nagyon elfáradtunk. A legnagyobb bajunkban rájöhetünk, hogy az a probléma, amely mostanra igazán beérett és teljesen behálózta az életünket, az egyáltalán nem új keletű. Sőt, régóta jelen lehet, de nem láttuk, vagy nem akartunk azt látni. Talán már a körülöttünk lévők is figyelmeztettek, hogy mi a gond, de nem értettük, hogy miről beszélnek, vagy dacból sem problémaként kezeltük a helyzetet. Aztán szépen elhatalmasodott, és ha nem oldjuk meg, akkor bizony kidurranhat, betemethet.

Minden előjele figyelmeztetett a problémára, mi mégsem láttuk. Netán nem akartuk látni? Ki kellene nyitni lelki szemeinket is ahhoz, hogy a saját és a körülöttünk élők lelkébe is belelássunk, ráérezzünk. Egyszerűbb lenne az életünk, és sokkal hamarabb ráéreznénk mindenre, ami bennünk és másokban zajlik.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!