Az ingerek között pedig nem csupán pozitívokkal találjuk magunkat szembe. Majdcsak minden napra jut valami borzalom, valami aggasztó, és még akkor bele sem pillantottunk a híradóba. Még ha nem is velünk történik, de a környezetünkben, nagy hatással lehet ránk. Sőt a más országok tragédiái is nagyon mélyen tudnak érinteni. És akkor még ott van a saját életünk.

Amúgy is hideg, téli, egyhangú napokat élünk. Persze minden nap olyan, amivel feltöltjük, de vannak időszakok, amikor nehéz fogást találni a hangulatunkon, mert semmi el nem tudja rontani, máskor meg elég ahhoz a búskomor időjárás is.

Nem süthet mindig a nap, azaz nem lehetünk minden egyes nap boldogok, de amikor a hangulati vasút legalján találjuk magunkat, akkor mindent hajlamosabbak vagyunk feketében látni. Ez már a depresszió, vagy csak puszta rossz kedv?

A depresszió népbetegség, de a rossz hangulat is jelentkezhet bármikor. A kettő között az a különbség, hogy míg a levertség nem számít betegségnek, addig a depresszió igen. Nem szabad félvállról kezelni, mert a beteg öngyilkossági szándékába torkollhat.

Az olykor jelentkező rossz hangulat eltarthat napokig, de aki ezt éli meg, attól még nem utál és un maga körül mindent és mindenkit. Megpróbál kievickélni a nehézségből, még akkor is, ha kis ideig a sebeit nyalogatja. Némi önsajnálat után azonban összeszedi magát és a megoldást keresi. A depresszióban szenvedő személy azonban általában szomorú, igyekszik elhatárolódni az emberektől. Magányra és csendre vágyik, mintha ez lenne az orvosság a bajára. Ezzel azonban csak még inkább elszigeteli magát minden olyantól, ami elterelhetné a figyelmét és kiráncigálhatná ebből az állapotából. A depressziós ember aggódik. Olykor az aggódásért is aggódik. Mondhatni ez már szokásává válik. Egyre inkább elveszti bármi iránt az érdeklődését és már cseppet sem élvez semmi olyat, ami régebben lázba hozta.

A lelki tünetek mellett olyan testi tünetekkel is párosulhat, mint étvágytalanság és az ebből következő fogyás. Kialvatlan, mert este sem hagyja abba az aggódást. A kialvatlanság is tetézi a kedvetlenséget, a levertséget. Mások pedig nagyon sokat alszanak, mégsem pihentebbek és nyugodtabbak. A sok alvás ellenére is kimerültséget éreznek.

Vannak, akik komolyan és jól felépített álarc mögé bújnak. Kívülről nem is sejtik, hogy milyen probléma dúl az illető lelkében, testében, mert egyszerűen leplezni igyekszik. Ellentétben azokkal, akik bezárkóznak és nem adnak a megjelenésükre cseppet sem.

Habár az örökölt genetikai hajlam mellett vannak, akik az élet által adott buktatókat nem képesek átugrani, hanem megrekednek és depresszióba borulnak.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!