Ha kicsit is nyitottabb vagy a földöntúli dolgok iránt, akkor valószínűleg hiszel abban is, hogy minden okkal történik és bizony a sors útjai nemcsak kifürkészhetetlenek, de meghatározottak is. Olykor ugyan úgy gondoljuk, hogy megyünk a saját fejünk után, de egy-egy kudarc visszalök a helyes vágányra.

Mindannyian vágyunk az útmutatásra, hogy megtaláljuk a helyes irányt. Jó, ha van legalább egy olyan személy, akire rábízhatjuk gondjainkat, gondolatainkat és olykor észhez is térít, ha szükséges.

Máskor azonban mintha egy nagyobb erő működne felettünk. Nevezhetjük azt a sorsnak vagy univerzumnak, de mintha különféle jelekkel próbálná megmutatni nekünk, hogy jó vagy rossz úton haladunk-e. De milyen jelekre kell figyelnünk?

Milyen jeleket küld az univerzum, hogy jó vagy rossz úton halad az életünk?

Az egyik legmeghatározóbb jel, hogy jó úton haladunk, az a könnyedség érzése. Vagyis úgy érezzük, hogy a dolgok természetes módon történnek meg. Ha az életünkben minden a helyére kerül, és úgy érezzük, hogy erőfeszítés nélkül haladunk előre, ez azt jelzi, hogy összhangban vagyunk az univerzum által számunkra kijelölt úttal.

Amikor gyakran találkozunk olyan lehetőségekkel, amelyek tökéletesen illeszkednek a céljainkhoz, akkor szerencsésnek érezhetjük magunkat. Ebben a szerencsében pedig szerepe lehet az univerzumnak, amely mintha meghálálná a jó döntéseinket. Ilyenkor úgy érezzük, mintha ajándékba kapnánk a lehetőségeket. Ez is annak jele lehet, hogy az univerzum támogatja az utunkat. Mindez arra enged következtetni, hogy jó irányba tartunk. érdemes folytatnunk az irányt, amit választottunk.

Nemcsak jóleső érzés, de erős jel lehet az is, ha békésnek és harmonikusnak érezzük az életünket. Ez a belső nyugalom azt mutatja, hogy a lélek összhangban van a körülöttünk lévő világgal, és hogy a döntéseink és cselekedeteink a helyes irányba visznek minket.

Az univerzum néha úgy kommunikál, hogy megfelelő embereket küld az életünkbe. Ha találkozunk olyanokkal, akik bátorítanak, támogatnak, és segítenek, akkor is vélhetjük úgy, hogy az univerzum „keze” van benne.

Ha erős belső késztetéseinknek engedve cselekszünk és az úgy tűnik, hogy jól működik, akkor is biztosak lehetünk abban, hogy az igazi utunkat járjuk. 

De a felsőbb erők nemcsak a jót mutatják meg, hanem igyekeznek a rosszra is felhívni a figyelmet. Méghozzá erős jelzés lehet, ha úgy véljük, hogy egy akadálypálya az életünk. A folyamatosan felbukkanó problémák arra igyekeznek rávilágítani, hogy valamint változtatni szükséges.

Ideje abból is tanulni, ha folyton ugyanabba a hibába lépünk, mert azt jelenti, hogy nem fejlődtünk és nem tanultunk semmit.

Ugyanilyen jelzés lehet, ha olyan belső nyugtalanságot érzünk, amelyet meg sem tudunk magyarázni és igazán nem is indokolt.

Komoly jelzése a szervezetünknek, ha minden nagyobb megterhelés nélkül is végtelen fáradtságot, kimerültséget tapasztalunk magunkon. A lelki erőfeszítések – főleg, ha feleslegesek ­– kimeríthetik az embert.

Ha azt vesszük észre magunkon, hogy kihunyt belőlünk a társadalmi élet iránti vágyunk, akkor ideje elgondolkodni azon, hogy kikkel vesszük körbe magunkat és milyen gondjaink vannak, ami miatt ideáig jutottunk.