Ennek szépsége csak akkor volt érezhető, ha az ember nem különült el a hangtól, ha a részévé vált. A meditáció véget vet az elkülönülésnek, de nem valamilyen akarati vagy vágyból fakadó cselekvés révén, sem a még ki nem próbált dolgokban rejlő gyönyör keresése útján.

A meditáció nem válik el az élettől; az élet a mindennapok leglényege. Hallgatni harangokat, hallgatni a feleségével sétáló parasztnak a nevetését, hallgatni a tovakerekező kislány kerékpárjának csengőjét: ez az életnek nem csupán töredékes része, hanem teljessége, amit a meditáció nyit meg."