Nem minden erény, amit annak hiszünk

Gyermekként az élet egyszerűbb – no, nem egy kamasz számára, mert nekik az élet egy állandó küzdelemnek tűnik a szülőkkel, a testvérekkel, a barátokkal, a tanárokkal, és olykor még a világgal is – fiatalként még mindig fekete vagy fehér. 

Mindenkit szeret és mindennel egyetért
Pozitív emberi tulajdonság, ha olyan a személyiségünk, amelyet sokan kedvelnek. Az nem létezik, hogy mindenki szeressen mindenkit. El kell fogadnunk, hogy stílusunk nem megnyerő valaki számára, mint ahogy mi sem szerethetünk mindenkit. Vannak azonban azok az emberek, akik annyira alkalmazkodók, és simulékonyak bármilyen közegben, hogy abba fektetnek nagyon sok energiát, hogy másoknak megfeleljenek. Ők azok, akik más életét élik, mindig másét. Már csak azért is, mert bárkivel vannak, azoknak véleményét osztja, saját gondolatát nem közli, és ha nem tetszik valami, akkor inkább csendben maradnak, vagy a másik nézeteit osztják. Eleinte lehet hízelgő ez a hozzáállás, de hamar kiderülhet, hogy ezeknek a személyeknek nincs saját véleménye semmiről. Ha lenne is, azt sosem tudjuk meg. Csak súlyosbítja a helyzetet, ha még negédesen dicsérő szavakkal látja el a környezetét, akkor is, ha nem indokolt. Mindig és mindenkor hízeleg. 

Túl őszinte
Tudjuk, hogy például az őszinteség nagy erény, a hazugokat nem is kedvelik, és előbb vagy utóbb le is buknak. Márpedig a gyerekek őszinték, olykor fájdalmasan azok, mégis elnézzük nekik, mert koruknál fogva még nincs mögöttük annyi tapasztalat, gyakorlat. Felnőttként is becsülendő erényünk az őszinteség. Baráti vagy szerelmi kapcsolataink alapját is ez jelenti, ám, ha túlságosan belelendülünk, akkor a ló túlsó oldalán találjuk magunkat. A túlzott őszinteség inkább annak minősül, mintha érzéketlenek lennénk. 

Sok beszédnek...
Ismerünk olyanokat, akik köztudottan szeretnek sokat beszélni. Ők azok, akik ha valamikor mégsem beszélnek annyit, mint amit megszoktunk tőlük, akkor megkérdezzük, hogy betegek-e. Sokkal pozitívabb tulajdonság az, hogy ha el tudunk beszélgetni valakivel, mint az, akiből minden szót harapófogóval kell kihúzni, és az egyszavas válaszokkal operál. Ez utóbbi személyek esetében az a benyomásunk lehet, hogy nem érdekeljük, nem is nagyon keressük a közelségüket. A beszédes emberekkel könnyebb a kommunikáció. Vagyis csak akkor, ha a saját beszédükben képesek szünetet tartani addig, amíg más is elmondja gondolatait. Nos, éppen ez szokott a legidegesítőbb lenni a sokat beszélőkben, hogy belebeszélnek a mondandónba. Mintha mindenki gondolatát jobban tudnák. Mindezt erőszakosan teszik, amivel ellenszenvessé válnak.

Kedvesség, őszinteség, jó kommunikáció. Mind erényünk lehet, ha azt természetes és normális szinten tartjuk. Jóból megárthat a sok.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!