Azt is érezzük, hogy ennek nem szabadna folytonosnak lennie, viszont őrült hiányérzet támad bennünk, ha lemerül a készülék, vagy otthon felejtjük és nincs nálunk. Nos, mintha megszűnnénk létezni. Murpy-törvénye pedig különösen dolgozik olyankor, amikor valamilyen oknál fogva nincs nálunk a készülék, több nem fogadott hívás, üzenetek tömkelege is érkezhet a telefonra. Amióta okos készülékeink vannak, azóta sokkal több dolgot el tudunk intézni a készülékünkről. A fotózás pedig olyan általános tevékenységgé vált, amit azelőtt jóval ritkábban tettünk meg. Ma már mindent megörökítünk. Nemcsak látványosságokat, érdekes és szép helyeket, személyeket, hanem olyat is, amelyet egykor lemásoltunk, hogy megmaradjon az információ. Ma pedig lefotózzuk azt, hogy az adat, az információ nálunk legyen. Folyton fényképezünk az okostelefonunkkal, és már a gyermekeink számára is ez az általános. Vagyis többet fényképezünk, mint ezelőtt bármikor. Ennek oka az, hogy nem kell előhívattatni a filmtekercsen ellőtt képkockákat, hanem bármikor visszanézegethetjük az elkészített fotókat. A telefon bármikor elérhető, így folyton a rendelkezésünkre áll, hogy újabb képeket készítsünk, vagy nézegessük azokat.

A fényképezőgép kitalálásával közelebb jutottunk ahhoz, hogy megörökíthessük az emlékeinket, hiszen ennek a masinának éppen ez a lényege. Azt gondolnánk, hogy ha lefotózunk valamit, akkor sokkal jobban emlékszünk is arra. Kísérlettel bizonyították, hogy a látottak lefotózása egyáltalán nem garantálja azt, hogy eredményesebben megőrizzük emlékeink között. Az egyetemistákkal végzett kísérletből az derült ki, hogy azokat a tárgyakat, amelyeket csak szemükkel "fényképeztek" le és nem fényképezőgéppel, sokkal inkább fel tudták idézni.

Nem is kell ehhez nagy tudás, hogy rájöjjünk, mi lehet ennek az oka. Amíg a telefon fényképezőjét állítgatjuk, élesítjük, addig nem magára a látványra koncentrálunk, hanem a technika beállítására. Nincs időnk a részletekre koncentrálni. Amikor azonban magára a látványra figyelünk, és nem babrálunk a telefonnal, az beég a tudatunkba.

Mi történik akkor, ha a telefon babrálgatása mellett is jut idő a látványra koncentrálni, és meg is örökítjük fotón a látottakat? Hasonló kísérlet során jutott idő a látványra is, és a fotózásra is, mégis hasonlóan rosszul emlékeztek ezekre a dolgokra az emberek, mintha csak pusztán az emlékezetükre hagyatkoztak volna. Ez pedig azért van, mert a telefont pontosan az emlékek megőrzésére is használjuk, de azt is várjuk, hogy emlékezzen helyettünk. Az elképzelés azonban nem működik, mert a fotózással kevésbé emlékszünk arra, amit látunk. Azaz ez sem pontosan így van, ugyanis a fotók szemezgetésével lehetőségünk van sok apró részlet felidézésére, amit akkor nem is vettünk észre.

Akadnak persze olyanok, akik főleg magukról készítenek képeket és töltik fel közösségi oldalakra,, így esetükben nem egy adott esemény a lényeg. Kétségtelen, hogy a fényképezőgép nagyon jó, főleg, hogy most már a telefonon keresztül mindenki számára elérhető. Érdemes azonban időt szánni a látottakra, és az sem ért, ha néhány fotó készül.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!