Kár lenne bárkit is azzal szédíteni, hogy az élet mindig csodaszép. Alapvetően tényleg az lehet, ha tudunk a problémákra is jól reagálni. A jól reagálás nem azt jelenti, hogy sosem vagyunk szomorúak, ijedtek, nem félünk, nem érezzük úgy, hogy most aztán összecsaptak a fejünk felett a hullámok.

Bizony, a gond olykor csőstül tör be az életünkbe, és egyik éri a másikat. Máskor elég csak egy, de annál jelentősebb gond, ami olyan mélyen érint, hogy úgy érezzük, agyonnyom. A bánat egyáltalán nem kérezkedik be agyunkba és lelkünkbe, hanem egyszerűen és akár nagyon váratlanul beletapos. Ha pedig megtalál minket, akkor bizony könnyen lehet, hogy ránk telepszik, úgy megragad mellettünk, mintha kötelező lenne. Máskor csak kis időre társunk, amíg felül tudunk azon kerekedni.

Mindenki lehetett már a saját életéhez mérten mélyponton, és éreztük már magunkat olyan bánatosan, hogy azt gondoltuk, onnan talán nincs is kiút. Aztán persze úgy nincs, hogy ne legyen sehogy se, valamerre biztosan alakultak a dolgok. Ha a bánat lecövekel mellettünk, akkor bizony úgy nyom, hogy nem tudunk önmagunk lenni. Talán még a helyünket sem találjuk a világban, és minden sokkal sötétebbnek tűnik, mint amilyen. Rossz lesz a közérzetünk, szomorúvá válunk.

Ez természetes része az életünknek, és akkor teszünk a legjobbat magunkkal, ha hagyjuk ezeket a pillanatokat, időszakokat megélni. Nem kell megjátszani, hogy minden rendben van velünk, ha közben odabent a darabjainkat nem tudjuk összeilleszteni. Nemcsak másokat csapunk be. Ami a legnagyobb baj, hogy magunkat is. A sírás sem old meg semmit, és a panaszkodás sem, de talán némi feszültségtől megszabadulva, reálisabb képet kapunk a kialakult helyzetünkről. Lehet, hogy néhány nap is szükséges lesz ahhoz, hogy rátaláljunk problémánk megoldására. Az sem biztos, hogy egy lépéssel oldani lehet a bennünk lévő bánatot. Ahhoz lehet, hogy több lépés is szükséges, és mindenkinek más módszere van arra, hogy a benne megbúvó feszültségtől, stressztől, bánattól megszabadulhasson.

A bánat kezelésekor gondoljuk végig, hogy mire vágynánk éppen a leginkább. Amennyiben az teljesíthető, akkor bele kell fogni. Kinek a zenehallgatás oldja a bánatát, más a természetben találja meg az oldást, és van, aki a mozgással igyekszik megszabadulni a negatív érzelmektől. Amilyen váratlanul toppanhat be az életünkbe a bánat, talán úgy el is űzhető, ha megtaláljuk az ellenszerét.

További érdekességekért kérjük, keressétek fel Facebook oldalunkat!