Az élethez hatalmas pofon kell, hatalmas, ahhoz, hogy az ember megtanulja, hogy mi is az élet igazán, és mik az életben azok a határok, melyeket nem fog, és nem is akar átlépni. Mi az a mélység, ami alá már nem akar süllyedni.
Egészséges határokra van szükség akkor is, ha másoktól pénzt fogadunk el, vagy mi adunk pénzt nekik.
Egészséges határokra van szükség akkor is, ha másoktól pénzt fogadunk el, vagy mi adunk pénzt nekik.
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
" Ember vagyok, ragyogó, soha vissza nem térő, utolérhetetlen alkalom, végtelenbe ívelő esély, hiszen élek!
Az életet nem kibírni, hanem élvezni kell, és magunkhoz ölelni.
Végső soron úgy gyászolhatjuk meg veszteségeinket, ha megadjuk magunkat érzéseinknek.
"És egy ifjú ezt mondta: Beszélj nekünk a Barátságról.
És ő válaszolt, és ezt mondta:
A te barátod a válasz a szükségedre.
Bizonyára veszélyt jelentenek a túl magas ideálképek és elvárások, amelyek szerint mindig tökéletesnek kell lennem, mindig mindent kézben kell tartanom, mindig mindent kontrollálnom kell, és mindig menőnek kell lennem.
Talán az egész hátterében az elkülönülésünk rejlik. Ez lehet az egyik oka annak, hogy elidegenedtünk egymástól, elidegenedtünk önmagunktól és elidegenedtünk az isteni valóságtól is.
„… add nekem azt a hegyvidéket…” (Józsué 14:12)
Miért kérne bárki is egy hegyet Istentől?
Az Airbnb egyik alapítója, Joe Gebbia az egész cégét arra a meggyőződésére alapozta, hogy lehetséges az emberek között olyan bizalmat teremteni, hogy beengedjék egymást az otthonukba. Hogyan sikerült legyőznie az "óvakodj az idegentől" előítéletet? Ügyes tervezéssel. Most, 123 millió (és egyre növekvő számú) vendégéjszaka elteltével Gebbia megosztja velünk álmát a közös használat kultúrájáról, melyben a tervezés javára válik a közösségeknek és a kapcsolatoknak – az elkülönülés és elszigetelődés helyett.
