“Követni kell a szépséget, még ha szakadék szélére is vezet, és bárha szárnya van, nektek meg nincs, igen, akkor is követni kell, ha már szakadék fölött lebeg; mert ahol nincs szépség, ott semmi sincs. Kertnek lenni fal nélkül, szőlőlugasnak csősz nélkül, minden arra járó számára nyitott kincsesháznak.”
Volt odafenn a hegyen, félig belemélyedve a földbe egy nagy kő. Ez a kő mindig elégedett volt.
A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Jeremy Jamieson amerikaifutball-játékos volt, amikor az első diplomájáért tanult Maine állam egyik apró bölcsészképzőjében, a Colby Főiskolán, és valami nagyon szemet szúrt neki.
„Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását!” (Példabeszédek 9:9)
Néha évtizedek is eltelnek, mire az új vizsgálati technikákkal sikerül egy-egy olyan régi feltevést igazolni, amely az első megfogalmazásakor ésszerű volt ugyan, de bizonyíthatatlan.
Azok a spirituális és gyógyulásunkat elősegítő tanulságok, melyeket munkánk közben szerzünk, gyakran az életünk más területeink esedékes tanulságokat tükrözik.
„… nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét…” (1Korinthus 10:33)
"Ha hálás vagy azért, amid van, legyen az bármilyen apróság, a szemed előtt indul gyarapodásnak.
„Anyám minden este rám telefonál, és addig nem nyugszik, amíg fel nem veszem.”
„Még a gondolatát is képtelen vagyok elviselni, hogy elhagy.”
Az egyik tiltás, amelyet olyan sokan megtanultunk gyerekkorunkban, az a kimondatlan szabály: „Ne örülj, és ne élvezd az életet!”
