Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken.
Élete során mindenki találkozott már velük, még ha nem is ismerte fel őket. A pszichopaták mindannyiunk életét megkeserítik, és különösen magas az arányuk pl. a közönséges bűnözők, vagy éppen az
Jó annak, aki a vallásos babona szálait el tudja szakítani, és aki magas szellemű, bölcs mestert keres.
Túlságosan gyakran előfordul, hogy az elménk lóvá tesz bennünket, és elhiteti velünk, hogy képesek vagyunk mások lenni, mint amik vagyunk – sőt másnak is kellene lennünk.
"Szaporodjon ez az ország Emberségbe`, hitbe`, kedvbe`, s ki honnan jött, soha soha ne feledje." Kányádi Sándor
Addig nem. Olvashatsz róla, megtanulhatod, megismerheted, vitázhatsz róla, és fejben már tudod, olyan részletesen és tökéletesen tudod, hogy álmodból fölkelthetnek, elmondod… mégsem tudod igazán!
Képzeljük el, hogy munkába menet dugóba kerülünk, és egy hajléktalan úgy próbál némi pénzt szerezni tőlünk, hogy lemossa a szélvédőnket.
"Keveset adsz, amikor a te tulajdonodból adsz. Amikor önmagadból adsz, igazán akkor adakozol. Mert mi a tulajdon: tárgyak, melyeket megőrizel, attól való féltedben, hogy hátha holnap szükséged lesz reá.
Nem az a legszegényebb ember a földön, akinek nincs pénze, hanem az, akinek nincs Istentől kapott életcélja. Ennek meglátásához hit kell – és összpontosítás.
Anthony Trollope története, avagy a munkára fordított idő mesterszintű monitorozása
„Nehezen hisszük el azt, ami – ha elhinnénk – bántaná érzelmeinket.”(Ovidius)
Cseppek vagyunk a tengerben. Sok-sok cseppel együtt. Önmagunkban hamar elvesznénk, felszáradnánk, de sok-sok csepp együtt hatalmas erő.