Ahol az Erő ott semmi nincs veszve.
Ha arra számítasz,Hogy egyszerű dolgod lesz,Tudd, hogy igen nagyot csalódsz majd.
Egyszer kinősz majd az olcsó macsókból…Egyszer majd megérted, valami igazira vágysz, nem csak...
– Jól van, no, lássuk azt a dobozt, hátha felhasználható a csomagolása, s jut belőle a többi...
Volt egyszer egy ember, aki az 1929–33-es nagy gazdasági válság idején, Amerikában, a karácsony közeledtével megállapította, hogy akár tetszik, akár nem, ezúttal bizony nem telik nagy ajándékokra. Így aztán a pénztárcájához képest óriási összeget költött egy nagy tekercs ezüstpapírra, amelyet karácsonyi rajzok díszítettek. A drága tartalom hiányáért talán kárpótol az elegáns csomagolás, gondolta.
"Van egy folyamat az emberek körül, mely olyan félelmes, ijesztő, mindennél rosszabb... a magányosodás folyamata ez...Mikor olyanok lesznek, mint a gépek. Szigorú házirend van körülöttük, még szigorúbb munkarend, aztán egészen szigorú társadalmi rend van körülöttük, de rendje van szórakozásaiknak, hajlamaiknak, szerelmi életüknek is, előre tudják, melyik órában öltözködnek, reggeliznek, dolgoznak, szeretnek, szórakoznak, művelődnek...Rend van körülöttük, eszelős rend...
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,Hogy melegednének az emberek.
Adventi házunk van, sokablakos. Minden este nyitunk egy ablakot. Benn melegen kis fehér gyertya lángol, és árad a fény minden ablakából. Kis ablakokkal versenyt fénylenek csodába bámuló gyermekszemek.
valami érzést gyönyörűt, szépet valami hangot valami képet
Történt egyszer, hogy egy férfi a háza átépítésével megbízott egy mesterembert.A munka szépen haladt, a mester valóban ügyesen dolgozott, a ház épült-szépült.Az egyik nap váratlan nehézségek léptek fel.
Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához.
Olvasd figyelmesen, érdemes!