– Jól van, no, lássuk azt a dobozt, hátha felhasználható a csomagolása, s jut belőle a többi...

"Van egy folyamat az emberek körül, mely olyan félelmes, ijesztő, mindennél rosszabb... a magányosodás folyamata ez...Mikor olyanok lesznek, mint a gépek. Szigorú házirend van körülöttük, még szigorúbb munkarend, aztán egészen szigorú társadalmi rend van körülöttük, de rendje van szórakozásaiknak, hajlamaiknak, szerelmi életüknek is, előre tudják, melyik órában öltözködnek, reggeliznek, dolgoznak, szeretnek, szórakoznak, művelődnek...Rend van körülöttük, eszelős rend...

Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához.

Ő a földetek, amelyet szeretettel vettek be és hálaadással arattok le. Ő az asztalotok és a tűzhelyetek. Mert éhesen mentek hozzá és békét kerestek nála. Ha barátotok feltárja előttetek véleményét, nem féltek sem a ‘Nem’-től, sem az ‘Igen’-től, amellyel értelmetek válaszol néki. És amikor ő elhallgatott, szívetek nem szűnik meg hallgatni az ő szívét: mert a barátságban minden gondolat, minden vágy és minden várakozás szavak nélkül születik és osztatik meg.

Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,mert mi már olyan öregek vagyunk,mint fönt a padláson az a falióras a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.Szép szerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.