Ő a földetek, amelyet szeretettel vettek be és hálaadással arattok le. Ő az asztalotok és a tűzhelyetek. Mert éhesen mentek hozzá és békét kerestek nála. Ha barátotok feltárja előttetek véleményét, nem féltek sem a ‘Nem’-től, sem az ‘Igen’-től, amellyel értelmetek válaszol néki. És amikor ő elhallgatott, szívetek nem szűnik meg hallgatni az ő szívét: mert a barátságban minden gondolat, minden vágy és minden várakozás szavak nélkül születik és osztatik meg.

Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,mert mi már olyan öregek vagyunk,mint fönt a padláson az a falióras a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.Szép szerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné.

"A legtöbb ember ismer engem, de nem ismeri a történetemet. 3 évesen végignéztem, ahogy az apám elhagyott minket. Négy különböző iskolába jártam, mert diszlexiával küzdöttem, ami miatt végül nem sikerült felsőfokú végzettséget szereznem.

"Vannak ezek a nagy sütisdobozok, amikben többféle aprósütemény van összeválogatva. Van köztük olyan, amit szeretsz, és olyan is, amit nem annyira.