"Találkozás veled, találkozás Önmagammal, majd találkozás ismét veled! Minden találkozás ajándék, minden találkozás megismételhetetlen. Kitárt karokkal, befogadóan várlak…Lelkem a találkozásaink alkalmával nem a tested, sokkal inkább a lelked ismeri fel.

"Nem tudom eldönteni, hogy mi, nők, olykor nagyon naivak vagyunk-e, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy annyira hiszünk a nagy érzelmekben, annyira várjuk a szerelmet, hogy képesek vagyunk mindenáron, szinte minden körülmények között becsapni magunkat, ha a boldogság lehetőségét látjuk a közelünkben. Nem halljuk meg, mi több, erővel eltávolítjuk az útból a belső hangot, életösztönünket, amikor az teli torokból azt kiabálja, hogy: Nem ez a te utad, nem ő a te embered, csak fájdalom vár rád, ne csapd be magad.

Amíg szeret valaki, többnek lát, mint amilyen vagy. Szebbnek, okosabbnak, kedvesebbnek, kívánatosabbnak.

Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait.

Egy találkozás különleges tud lenni. Segíthet megismerni önmagad, segíthet az egyhangúság oldásában, egyszerűen segít élni. S amikor magad vagy, jusson eszedbe, hogy nem áll meg az élet.