...A lelked azért kiált, hogy találj rá a te saját, változást hozó utadra.
Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki, mindenki ellen. Borzalmas vad erők tombolnak. Nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy úgy érzik, nincs belőle kiút. Pedig van, de csak egyéni! Tömeg megváltás nincs! Egyénileg kell megtenned, amiért születtél, be kell töltened a jobbik szerepedet.
Maga a megbocsátás mindig tartalmaz egy tudatos döntést, hogy jóakarattal tekintek egy másik emberre, akin jogos felháborodásomban éppenséggel akár bosszút is állhatnék.
Itt az újraprogramozás ideje.
Ne kérj szeretetet, amíg meg nem gyógyulsz annyira, hogy szeretetet tudj adni és elfogadni!
Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök.
Nem szabadna másoknak olyan sok hatalmat adnunk, magunknak meg olyan keveset. Nem szabadna annyira hitelt adnunk másoknak, magunknak meg olyan kevéssé.
„Ha problémám van akár nekem, akár szeretteimnek, először is szégyellem magam” – mondta egy gyógyulófélben lévő asszony.
A kérés csupán az imádság egyik formája. Bármit kérhetünk Istentől. Ám minden kérés végén ott áll: legyen meg a Te akaratod.
"Hadd meséljem el legelőször azt a mellbevágó tudományos eredményt, amelynek hatására először ültem le, hogy újra átgondoljam, hogyan vélekedem erről a témáról.
Tim Urban is tudja, hogy a halogatásnak semmi értelme nincs, mégsem volt képes soha leküzdeni a szokást, hogy az utolsó pillanatra hagyja a dolgok elvégzését. Ebben a szórakoztató és lényegre tapintó beszédben Urban a YouTube videók habzsolása, a Wikipedia-maratonok, és az ablakon kibámulás hosszú időszakai közé kalauzol bennünket — és arra biztat, hogy gondoljuk át komolyabban, mi mindent is halogatunk, mielőtt kifutunk az időből.
Valóban nem kéne, és nem is jó nekünk, de nap mint nap ezt teszzük...
„Néha néhány lépést teszünk visszafelé. Ez is rendben van. Néha még szükséges is. Néha hozzátartozik előrehaladásunkhoz.”
(Ne függj többé senkitől!)