Az „elveszte(gete)tt önmagunk felfedezése.
Amikor valami olyanra gondol, amihez akaraterőre van szükség, akkor mi az első, ami az eszébe jut?
Mi mindennel kell megküzdenie egy nem hallónak? Egy siket kislány heroikus küzdelme a teljes életért.
„Napi két doboz cigit szívok. Le akarok szokni.”
„A párom szerint nem normális, hogy ennyi időt töltök számítógépes játékokkal/Facebookozással.”
Legtöbbünk számára a problémát nem a célok hiánya jelenti, hanem az, hogy túl sok van belőlük.
Sok mindent teljesítünk nap mint nap, többnyire viszonylag kis dolgokat, amelyek fölött könnyen elsiklik a figyelmünk.
Ha alacsony az önbecsülésünk, akkor általában úgy gondoljuk, hogy valamilyen „ok” meghatározza a reakciónkat.
A boldogság az alapanyag, amiből te készültél.
„Életem legkínosabb percei voltak. Borzasztóan beégtem a prezentáción. Többet nem is merek lemenni a közös ebédlőbe.”
„Nem akarok beleavatkozni, de…” – és ezzel többnyire már be is avatkoztunk.
A folyamatos stressz képes megtépázni az idegrendszert. Ha a pszichének túl sok a feszültség, az egyénen eluralkodik a közömbösség, a félelem, és a levertség.
Legyen fontos neked az élet! A te életed és benne te magad. Nem lényeg, hogy ki mit mond és gondol rólad.