Gyertyák vagyunk, kiket a teremtő gyújtott,Csendben égve élünk e világban, mit nyújtott.Életünk értelme, őrizni a tőle kapott lángot,Elűzni a sötét semmit, s vigyázni a világot.
Közeledik a halottak napja, így a kisgyermekes családokban felvetődik a kérdés, beszéljenek-e a kicsik előtt a halálról, vigyék-e ki őket a temetőbe.
Tovatűnt már a zöldellő Nyár, az égre bíbort fúj a szél. Forog a kör, s a festőművész, a jó, öreg Ősz, visszatér.
Palettáján, megannyi színből,hangulatból, élményt kever.A természetben a sokszínűség,a tél előtt, életre kel.
Talán tényleg igaz, hogy azt a férfit, aki igazán szeret, vagy komolyan téged szeretne hibáddal és hiányosságaiddal együtt.. azt a férfit nem a meztelen tested érdekli igazán, hanem a smink nélküli arcod.
„… tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” (Zsidók 12:1) Az ókorban az olimpiai játékok futói edzéshez súlyokat kötöttek magukra. A verseny napján azonban ezeket a súlyokat levették. Erre utalva mondja a Szentírás: „tegyünk le minden terhet… és így fussunk” (Zsidók 12:1 NKJV).
Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.
Ki minek gondol, az vagyok annak...Mért gondolsz különc rokontalannak?Jelet látsz gyűlni a homlokomra:Te vagy magad, ki e jelet vonja
Az illatok boldogságot közvetíthetnek. Nézzük, melyek azok, amelyek garantáltan feldobják a hangulatod!
Egy rossz kapcsolatból kimenekült ember ritkán talál magának másik társat. Nemcsak azért, mert sérült, hanem azért is, mert torz még a lelke. Hordozza még a ki nem hevert méltatlanságok nyomait.
Az a helyzet, hogy a befogadást bizony gyakorolnom kellett. Szó szerint. Fel kellett építenem hozzá az izmaimat. Kollégámmal, Dainnal ültem a konyhában, és ő colát kínált nekem. „Igen, köszönöm!”, válaszoltam, amikor odanyúltam, és elvettem előle az asztalról. Ő csak állt, és zavartan nézett rám. „Tisztában vagy vele, hogy én még egy colát sem vagyok képes adni neked?” kérdezte.
Ha a megfelelési kényszer rabságában élsz, tulajdonképpen nem a saját életed éled. Vágysz a szabadságra? Szabadulj meg tőle, most!
“Tökéletes anya nincs. Viszont, ha képesek vagyunk a saját életünket élni, a gyerekünkkel is nagyon jót teszünk. Ebben pedig különbözhetünk egymástól, hiszen van olyan anya, aki boldogan marad otthon a kicsivel, és olyan is, aki néhány hónap múlva megőrül, mint zöld özvegy a lakótelepen, hiszen mindenkitől távol utál élni, de azért a külső elvárások miatt hősiesen kitart. Pedig ez hülyeség.