Mert a köd eltűnhet, ha hagyjuk azt elveszni. És ha azt az árnyalatot nem is tudjuk visszahozni, de a megközelítőt még lehetséges elérni.
Mindannyian félünk valamitől, és ennek ismeretében kerüljük az azzal való találkozást. Mások úgy próbálnak megszabadulni fóbiájuktól, hogy szembenéznek saját félelmeikkel.
18 évesen már elvárják a fiataloktól, hogy felelősségteljesen gondolkodjanak és cselekedjenek. Hivatalosan is érettek, felnőttek. Tényleg?
Sokak esetében a pénz egy kifogás a konditerem használata ellen. Sokkal inkább félünk attól, hogyan ítélnek meg az emberek, akik az edzőterembe járnak.
Hogy ezt a lehetőséget mire használjuk fel, és arra a másik személy hogyan reagál, annak függvénye, hogy jó vagy rossz élménnyel gazdagodunk. Tapasztalatot biztosan gyűjtünk.
Münchausen báró neve ismerősen csenghet, aki füllentéséről és nagyot mondásáról volt híres. Hasonló névvel illetett mentális betegség is létezik, sőt annak egy másra történő kivetítése is.
Az unalom belőlünk fakad és annak elűzése is ránk vár. Ne mást figyelj, hanem fordulj magadba. Neked mi okozna boldogságot? Néha annyira kevés kell ahhoz.
A túl sok, a túl kevés sosem jó. Mindenből az arany középút a járható, így a szeretet is lehet kevés és sok, amiből csak a baj van.
A stressz kiválthatja belünk a legjobbat, de csak akkor, ha alkalmanként van jelen az életünkben. A tartós stressz megbetegít.
A felnőttek már élik a munka világát, de a gyerekek még csak a házimunkákat ismerik. Nem mindegy azonban, hogy csak elméletben, vagy a gyakorlatban is.
Rajtunk áll, hogy meddig hagyjuk uralkodni a bánatot.
Csakis belőled fakad minden, de a szépség nem minden. Az önmagát elfogadó és szerető ember a szépnél is szebb, mert tiszta és őszinte.