Howard Hendricks professzor sok száz lelkész és más vezető mentora volt. Ő írja: „Fiatal vezetőként a legnagyobb hibám az volt, hogy engedtem, hogy az időmet felemésszék olyan dolgok, amikhez nem is értettem igazán.

Vannak olyan pszichológiai felfedezések, amelyek szépen berögzültek a köztudatba, aztán valóságtartalmuk megdőlt, de ennek ellenére még mindig el vannak terjedve. Lássunk ezek közül néhányat!

Hogy hogyan? Muszáj tudnod, hiszen ha egyszerű lenne, akkor már rég egy csodás világban élnénk, tökéletes emberekkel, ahol mindenki olyan, amilyen szeretne lenni. Persze, nincs mindenbe beleszólásunk, de azért egy seregnyi dologba igen, így nem lehet másra kenni, ha épp mindig elkésünk a találkozókról, rendszeresen bespájzolunk jégkrémből, vagy épp mi vagyunk az utca legnagyobb pletykafészke. Változz, változtass!

Te is szereted az olcsó, alkalmi vételeket? A jutányos árú felsőket, pólókat, nadrágokat? A leértékeléseket? Az emberek többsége szereti. De belegondoltál-e, hogy kik készítik ezeket a ruhákat, s milyenek a munkakörülményeik?

"Taxis vagyok. Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok. De aztán mégis kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem. - Egy pillanat! – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki. Mellette egy kis bőrönd pihent. Körülnéztem. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenfélével teletömve.