Mindenfelé lehet hallani az embereket gyötrő félelemről, szorongásról. Egy „új” betegség ütötte fel a fejét, nevezetesen a pánikbetegség. Sokan dobálóznak ma ezzel a szóval. De mi is az valójában? Honnan gyanakodhatunk arra, hogy pánikbetegséggel állunk szemben?

A szeretteink elvesztése mindig és szinte mindenki életében fájdalmas történés. Bármennyire is ez az élet rendje, bármennyire is az az egészséges, ha a szülők távoznak előbb az élők sorából…mégis. Nehéz elhinni, elfogadni, de még nehezebb elengedni.

A mai felgyorsult világban már divatos is, de még inkább kényelmesebb az online társkeresés. Nehéz a klasszikus értelemben vett ismerkedés, mert vagy a hely nem alkalmas arra, vagy a korosztály. Szaladunk, rohanunk, sietünk. Hajtjuk a pénzt, dolgozunk, neveljük a gyerekeket, gondozzuk a kertünket, tisztán tartjuk lakásunkat. Sok mindennel kell foglalkoznunk, de ha egyedülálló valaki, de párkapcsolatra vágyik, akkor le kell kicsit csendesednünk és foglalkoznunk kell magunkkal is.

Nyáron az emberek többsége jól érzi magát, talán még a felkelés is könnyebben megy, hiszen míg télen sötétben fekszünk és kelünk, addig nyáron napsütésre, madárcsicsergésre ébredhetünk. Ugyan ki gondolná, hogy a depresszió nyáron is felüti a fejét, sőt ki hinné, hogy megkülönböztetünk nyári és téli depressziót is. Pedig így van, a depresszió nyári válfaja létezik és ugyan olyan veszélyes mint "téli testvére", oda kell figyelni rá.

Hajlamosak vagyunk megítélni másokat külsejük alapján, hiszen számos sztereotípia él társadalmunkban, mely félrevezethet minket. Na de mi a helyzet a beszéddel? Az eddigi felmérések szerint ez pontosabb képet adhat rólunk, ugyanis mindennek oka van: ha dadogunk, ha hadarunk. A beszédhibák pedig orvosolhatóak, s ezáltal személyiségünk is.