Vannak olyan pesszimista ismerőseid, akik szerint az egész világ összeesküdött ellenük, és ennek megfelelően folyton csak jajgatnak, és panaszkodnak? Van hozzájuk türelmed? Ember legyen a talpán, aki pozitív tud maradni mellettük.

Egymáshoz simuló és feszülő generációk Magunk is mosolyognánk azon a (valljuk be, gyakori) meggyőződésünkön, ha nem éppen saját magunkról lenne szó, hogy képességeink élethossziglan azonosak maradnak. Hogy nekünk folyamatosan járnak bizonyos dolgok (kötelességszerűen, mint a gyereknek a szülőktől), hogy idősödésünk közben ugyanolyan vonzóak és szellemesek maradunk mint ifjú vagy felnőttkorunk csúcsán, és hogy megszerzett társadalmi szerepeinket, pozícióinkat csak a halál ragadhatja el.

„Mindenki azt hiszi el, amit elég gyakran ismételget magának, függetlenül attól, hogy állítása igaz, vagy hamis.”

Hogyan csapjuk be önmagunkat és másokat? Vajon tényleg elrettent bennünket a tisztességtelen viselkedéstől a lebukás veszélye?

Mese a jóságról, megértésről és segítésről. Széderestére készülődtek rabbi Akiva Eiger otthonában. A hosszú asztal gyönyörűen megterítve várta a vendégeket, az asztalterítő és szalvéták fehérlettek, a legszebb tányérok és evőeszközök ragyogtak, a szédertál elkészítve és a kiduspohár színültig töltve vörösborral.