A szó igazi fegyverként használható, amennyiben jókor és jól tudjuk érvényesíteni, de a csend is nagy hatalmat adhat.
A tragédiák egy része váratlanul ront ránk, és a mélységbe taszít. Az életünk egy határához érkeztünk, miután már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt volt.
Mert minden nap rohanunk. Mert mindenki siet valahová. Ez egy ilyen világ, de ne felejtsd el, hogy az élet ennél több.
Nem vagy a helyeden? Hát keresd meg! Ez a leghelyesebb utasítás, csakhogy kilépni, elindulni a legnehezebb. A felismerés fél siker.
Hányszor halljuk másoktól, hogy ne aggódj! Az életünk azonban tele van buktatókkal, és azokat át kell ugranunk, ha haladni szeretnénk tovább. Van, aki megtorpan és aggódik, van, aki nekifut.
Lehet neveltetésre, öröklött hajlamokra fogni, hogy ki hogyan viszonyul a világhoz és embertársaihoz, de azon lehet finomítani és csiszolni is.
Okolhatjuk a környezetünket, az életünket, a hiányosságokat, sok mindenben saját magunk, a gondolataink gátolnak meg.
Hogy ezt a lehetőséget mire használjuk fel, és arra a másik személy hogyan reagál, annak függvénye, hogy jó vagy rossz élménnyel gazdagodunk. Tapasztalatot biztosan gyűjtünk.
A stressz kiválthatja belünk a legjobbat, de csak akkor, ha alkalmanként van jelen az életünkben. A tartós stressz megbetegít.
Rajtunk áll, hogy meddig hagyjuk uralkodni a bánatot.
Csakis belőled fakad minden, de a szépség nem minden. Az önmagát elfogadó és szerető ember a szépnél is szebb, mert tiszta és őszinte.
Boldog vagy? Olvass verseket! Bánatos vagy? Olvass verseket! Gondolatok motoszkálnak benned? Írj verseket!