Nem vagy a helyeden? Hát keresd meg! Ez a leghelyesebb utasítás, csakhogy kilépni, elindulni a legnehezebb. A felismerés fél siker.
Hányszor halljuk másoktól, hogy ne aggódj! Az életünk azonban tele van buktatókkal, és azokat át kell ugranunk, ha haladni szeretnénk tovább. Van, aki megtorpan és aggódik, van, aki nekifut.
Lehet neveltetésre, öröklött hajlamokra fogni, hogy ki hogyan viszonyul a világhoz és embertársaihoz, de azon lehet finomítani és csiszolni is.
Okolhatjuk a környezetünket, az életünket, a hiányosságokat, sok mindenben saját magunk, a gondolataink gátolnak meg.
Hogy ezt a lehetőséget mire használjuk fel, és arra a másik személy hogyan reagál, annak függvénye, hogy jó vagy rossz élménnyel gazdagodunk. Tapasztalatot biztosan gyűjtünk.
A stressz kiválthatja belünk a legjobbat, de csak akkor, ha alkalmanként van jelen az életünkben. A tartós stressz megbetegít.
Rajtunk áll, hogy meddig hagyjuk uralkodni a bánatot.
Csakis belőled fakad minden, de a szépség nem minden. Az önmagát elfogadó és szerető ember a szépnél is szebb, mert tiszta és őszinte.
Boldog vagy? Olvass verseket! Bánatos vagy? Olvass verseket! Gondolatok motoszkálnak benned? Írj verseket!
Ismersz olyanokat, akikkel beszélgetve nincs más téma, mint önmaguk sajnálata és sajnáltatása? Energiapazarlás mindkét részről.
Nem kedvelhetünk mindenkit, de vajon az unszimpátia kiváltója mi? Tőlünk ered? Éppen ezért próbáljunk meg mindenkihez kedvesek lenni. A kor nagy kihívása ez.
Az ember ösztöneit a tanulás, a külvilágból jövő ingerek mind befolyásolják, sőt el is nyomják. A színek hatással vannak ránk, de nem mindegyik a miénk, nem is mind illik hozzánk.