Egy idegen személlyel való találkozás során, az arc leolvasásából néhány jellemvonásra következtetni lehet.
Állandó jókedv, mosolygás, a társaságok közepe, de otthon, egymaga a lelke legmélyebb bugyraiban találja magát az atipikus depresszióban szenvedő.
Az emberek egy része beszélget önmagával, önmagában. Akár hangosan is szóba elegyedhet saját magával. Gond van? Nem, nincs!
Önmagában egy fehér ing lehet unalmas, de mással viselve, jól keverve izgalmas öltözéket kaphatunk. Jön a nyár, a meleg, jó választás lehet a fehér ing. Ki ne szeretné jól érezni magát?
A nőkkel élő férfiak minden számolás nélkül kikövetkeztethetik, hogy egy nő mikor menstruál. Azt viselkedésében tapasztalható változások is jelezhetik. No, és a "kövérség".
A szó igazi fegyverként használható, amennyiben jókor és jól tudjuk érvényesíteni, de a csend is nagy hatalmat adhat.
A tragédiák egy része váratlanul ront ránk, és a mélységbe taszít. Az életünk egy határához érkeztünk, miután már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt volt.
Mert minden nap rohanunk. Mert mindenki siet valahová. Ez egy ilyen világ, de ne felejtsd el, hogy az élet ennél több.
Nem vagy a helyeden? Hát keresd meg! Ez a leghelyesebb utasítás, csakhogy kilépni, elindulni a legnehezebb. A felismerés fél siker.
Hányszor halljuk másoktól, hogy ne aggódj! Az életünk azonban tele van buktatókkal, és azokat át kell ugranunk, ha haladni szeretnénk tovább. Van, aki megtorpan és aggódik, van, aki nekifut.
Lehet neveltetésre, öröklött hajlamokra fogni, hogy ki hogyan viszonyul a világhoz és embertársaihoz, de azon lehet finomítani és csiszolni is.
Okolhatjuk a környezetünket, az életünket, a hiányosságokat, sok mindenben saját magunk, a gondolataink gátolnak meg.