Kapcsolataink annyifélék lehetnek, mint ahány emberrel kapcsolatot létesítünk. Mindenki mást hoz, mást tesz bele a párkapcsolatába, és mást vált ki emberekből. Akár szakítás is lehet a vége, vagy újból visszafogadás, vagy megint szakítás.
Hajlamosak vagyunk mindent tárgyiasítani, pénzben meghatározni az értékét, de a szeretet képtelenség. A gyerekek boldogságához sem a sok játékon keresztül vezet az út.
Az élet olykor önmagában tud meglepetésekkel, tanulságokkal, fájdalmakkal szolgálni, de miért nehezítjük meg azt, hogy túllépjünk mindezen? Miért vagyunk saját magunk ellensége?
Mert sokkal egyszerűbb és jobbá válna a világ, ha mindenki így tenne. Lehet, hogy úgy meg unalmas lenne?
Nem hagyhatjuk, hogy a stressz minden napunk uralkodója legyen. Ez az éjszakára is vonatkozik. Tudunk tenni ellene.
Más esküvője nem annak a terepe, hogy a magunk sorsáról számot vessünk. Közös ünneplésre ad okot, és ne hagyd, hogy szingliséged meggátoljon ebben.
Szerelemben égni és élni jó, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy mi volt előtte. Az egyensúly fenntartása fontos, hogy később ne ártsunk saját magunknak.
A magunkra való igényesség nemcsak az öltözködéssel, a sminkkel és a frizurával fejeződik ki. Ehhez szükség van az önbecsülésünkre is. Tisztelni kell önmagunkat ahhoz, hogy jóra forduljon az életünk.
Nemcsak marketingfogás, hanem mindenki élhet ezzel a befolyásolási technikával. Lábakat az ajtórésbe!
Gyermekeinket nem tudjuk maradéktalanul mindenre felkészíteni a felnőtt élethez, de támaszuk lehetünk. Akár a szerelemben is.
Sosem vagyunk egyedül, mégis mindig egyedül vagyunk. Még az egyedüllétben is meg lehet találni azokat a cinkostársainkat, akik kisegítenek mély gödrünkből, de a szándékunk szükséges ahhoz, hogy kikászálódjunk. A boldogság is lehet a sorsunk.
Csodás világba, izgalmas kalandokba visznek az olvasott könyvek. Olyan életutakat, sorsokat ismerhetünk meg, amelyeket talán el sem tudnánk képzelni.