Bármelyikben is létezünk, azon mi tudunk változtatni. Elsősorban a hozzáállásunkkal.
Megtalálni igazi társunkat az élet egyik nagy játéka, amit velünk űz. Mint minden játéknak, ennek is lehetnek nyertesei és vesztesei.
Az egyedüllét nem biztos, hogy magányt jelent. A magány az egyedüllétnél sokkal nyomasztóbb állapot, amely betegségbe taszíthat.
A gyermekáldás valakinek könnyen összejön, mások mindent megtesznek azért, hogy végre gyermekük születhessen, de sehogy sem jön össze.
Kapcsolataink annyifélék lehetnek, mint ahány emberrel kapcsolatot létesítünk. Mindenki mást hoz, mást tesz bele a párkapcsolatába, és mást vált ki emberekből. Akár szakítás is lehet a vége, vagy újból visszafogadás, vagy megint szakítás.
Szerelemben égni és élni jó, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy mi volt előtte. Az egyensúly fenntartása fontos, hogy később ne ártsunk saját magunknak.
Miért félünk az egyedülléttől? A rossz kapcsolatnál mindenképp jobb, és a fejlődésünket szolgáló lehet egyedül lenni. Újból megtalálhatjuk önmagunkat, a világ kitárulhat.
A szerelem és a hízás karöltve robbanhatnak be az életünkbe. A kiegyensúlyozottság és a lelki megnyugvás azt is eredményezheti, hogy figyelmünket szerelmünkre irányítjuk, és nem az étkezéseinkre.
Egy szerkezet sem működhet kiválóan, ha a karbantartására nem ügyelünk. A szerelem, a párkapcsolat is egy ilyen "gépezet".
Milyen a kapcsolatod a társad édesanyjával? Szerencsés vagy, ha zűrmentesen éltek. A rossz anyós nem mítosz, tényleg létező. Netán érzed is?
A szavaknak erejük van, nem kétséges. A szerelmet (is) kifejező "szeretlek" szó is sokat mondó. Olykor túl sokat, vagy nem időben.
Emberi viselkedés és számos viselkedés ronthat meg egy kapcsolatot. A féltékenység csak kis mértékben tehet jót a szerelemben, ha túlzásba esünk, biztos kapcsolati méreg.