A külső megfog, a belső megtart. De ha a belső változik, a nehézségek torzítják, akkor nehéz a megtartás.
A komoly kapcsolatokhoz szükség van az érettségre, tapasztalásokra. Az igazi kapcsolatok a bizalomra építenek.
A férfiak eredendően imádják a hölgyeket, de némelyik tulajdonságukat kihagynák a repertoárból. Vagy megszokják, vagy megszöknek.
Avagy így születik meg egy család, amelyben mindenkinek nagyon fontos szerepe van, és mindenkire figyelni szükséges.
A legnagyobb ellenséged te magad lehetsz, ugyanakkor meg is szeretheted magad, ha akarod, és elfogadod önmagadat. Mi történik, ha mégsem?
A társ nélküli élet nem jelenti azt, hogy az ember boldogtalan és magányos. Csak akkor válik azzá, ha a szingliséget már nem pozitívan éli meg.
Nehéz elfogadni azt, hogy az egykor érzett szerelem helyett most kétségekkel van tele a szívünk.
Egy szakítás, válás a kapcsolat végét jelzi, amely tele van feszültséggel, fájdalommal, de rajtunk áll, hogy ezeket hogyan enyhítjük magunkban és egykori társunkban.
Mert a köd eltűnhet, ha hagyjuk azt elveszni. És ha azt az árnyalatot nem is tudjuk visszahozni, de a megközelítőt még lehetséges elérni.
Aki megtapasztalja az igazi, viszonzott, harmonikus szerelmet, annak fejében az is megfordul, hogy ezt a kapcsolatot szentesíteni kellene.
Különbözőségeink abban is megnyilvánulhatnak, ahogyan az életünket kívánjuk leélni. A házasság sem minden nő vágya.
Nincs néhány perc egymásra? Akkor ne csodálkozzunk azon, ha megromlik a párkapcsolatunk.