Természetesen tudjuk, hogy emberi dolog. Csak az hibázhat, aki csinál valamit. Mégis arra tanítjuk gyermekeinket, hogy hibázni rossz.
Mennyire villanyoz fel, hogy közelednek az ünnepek? Már a pénztárcádat sajnálod, hogy vagyonokat kell otthagynod az üzletekben?
Minek bonyolítani, ha egyszerűen is lehetne? Így igaz, de mégis jellemző ránk és a világra is, hogy túlgondolunk szinte mindent. Kezdj el egyszerűsíteni!
Nem kell sok a boldogságért, és a nagyja belőlünk fakad.
Aki elmondhatja magáról, hogy van olyan barátja, akivel kölcsönösen segíti egymást a bajban, és együtt örülnek a másik örömének, az az ember szerencsés.
Receptre lenne szükséges kiírni azt az időt, amikor csak magunkkal tudunk foglalkozni. Kijár ez férfinak és nőnek egyaránt.
Csak kevés állandó ember marad az életünkben. Ha szerencsések vagyunk, akkor nemcsak a párunkat találjuk meg örökre, de a barátunkat is.
Az a hely, ahol jól érzed magad, ahol nem kell mindenkinek megfelelni vagy az a hely, ahol elméletileg jól kellene érezned magad, de mégsem így van?
...lehetnek, ha meglátjuk abban a lehetőséget, erőre kapunk és ahelyett, hogy sajnáljuk magunkat, kidugjuk a gödörből a fejünket.
Más esküvője nem annak a terepe, hogy a magunk sorsáról számot vessünk. Közös ünneplésre ad okot, és ne hagyd, hogy szingliséged meggátoljon ebben.
Nemcsak marketingfogás, hanem mindenki élhet ezzel a befolyásolási technikával. Lábakat az ajtórésbe!
Sosem vagyunk egyedül, mégis mindig egyedül vagyunk. Még az egyedüllétben is meg lehet találni azokat a cinkostársainkat, akik kisegítenek mély gödrünkből, de a szándékunk szükséges ahhoz, hogy kikászálódjunk. A boldogság is lehet a sorsunk.