Vagyis az emberek többségére jellemző, hogy nehezen viselik el a kritikát. A pozitív kritika igazából dicséretnek is felfogható, a negatív kritikát pedig sértésnek vesszük, pedig lehetne útmutató is.
Valahol muszáj kiadjunk magunkból a fáradt gőzt, meg kell szabadulnunk a feszültségtől, és sokan ezt a vásárlásban találják meg. Nem is rossz terápia.
Az élet olykor önmagában tud meglepetésekkel, tanulságokkal, fájdalmakkal szolgálni, de miért nehezítjük meg azt, hogy túllépjünk mindezen? Miért vagyunk saját magunk ellensége?
Mert sokkal egyszerűbb és jobbá válna a világ, ha mindenki így tenne. Lehet, hogy úgy meg unalmas lenne?
A magunkra való igényesség nemcsak az öltözködéssel, a sminkkel és a frizurával fejeződik ki. Ehhez szükség van az önbecsülésünkre is. Tisztelni kell önmagunkat ahhoz, hogy jóra forduljon az életünk.
Ha nem is mindent tudunk végtelenül egyszerűre leredukálni, sokszor már az megoldást jelent, ha csak egy problémára kell koncentrálni. Az igazi hatékonyságot valóban az egyszerűsítés jelenti.
Mindenkinek rengeteg a feladata, de a pihenés nem lustaságot jelent. Meg kell adni a szervezetünknek azt, amire szüksége van, máskülönben nemcsak nem teljesítünk jó, de meg is betegedhetünk.
Törődj bele, hogy az ősz esősebb, hűvösebb, de a boldogságnak és a jó kedvnek nem befolyásolhatja mindig. Csakis tőled függ.
Ismersz magad körül olyat, aki vonakodik az öleléstől, a puszi pedig teljességgel elfogadhatatlan üdvözlési forma?
Nem gondolkodunk azon túl sokat, hogy egy STOP tábla mit jelent. Tesszük a dolgunkat a tábla láttán. Sok szimbólummal és jellel így vagyunk. Értjük, értelmezzük. Szimbólumok rendszerében élünk, amelyek hatással bírnak.
Megszokott keretek közt zajlanak mindennapjaink, amelyek biztonságot és rendszerességet adnak, de néha épp ez válik nyomasztóvá. Kell a kaland az életünkbe.
Az élet nem mindig csupa kacaj és boldogság, ráadásul mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Azonban, ha saját magunkban nem hiszünk, nem szeretjük önmagunkat, akkor van a legnagyobb baj.
