A legtöbb felnőttkori lelki betegség gyermekkorban is megjelenhet. A különbség az, hogy gyermekeknél a jelek vagy árnyaltabbak, vagy teljesen különböznek. Felismerésüket nehezíti az, hogy a kicsik nem tudják úgy kifejezni, mit éreznek, jelzéseik könnyen félreérthetőek. Sokszor még a szűk környezetük számára is nehezen értelmezhetőek. Régen úgy gondolták, a gyermeki lélek még nem elég fejlett ahhoz, hogy bármilyen zavar felléphessen benne. Ez még jobban megnehezítette a legtöbb, lelki betegségben szenvedő csemete életét. Neveletlennek, fantáziálónak, kezelhetetlennek bélyegezték őket, s ezek a minősítések sokszor büntetéssel jártak – akár veréssel, rossz jegyekkel, kinevetéssel, megalázással.

Az emberek többsége úgy gondolkozik, hogy a fiatalokat kevesebb testi és lelki betegség fenyegeti, mint a felnőtt korosztályt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azonban most felnyitotta a világ szemét. Bármilyen hihetetlennek tűnik, de évente több százezer értelmetlen haláleset lenne megelőzhető, ha az egészségügyi szervezetek nagyobb hangsúlyt fektetnének a tinédzserek orvosi ellátására, célzott megsegítésére és a megelőzésre.

Számtalan testi - lelki tényező befolyásolja, mikor szabadulhatunk meg végre a pelenkáktól, s hogyan viszonyulnak a gyerekek a bilihez. A szobatisztaság felé vezető úton az egyik első lépés, hogy a kicsi észrevegye, megérezze az ingert. Ez kétéves kor előtt ritkán teljesül, ezért teljesen fölösleges ennél korábbi időszakban bilire száműzni a gyerkőcöt. Mi tekintünk normális folyamatnak? Ha a gyerek másfél és három éves kora között megválik a pelenkától, és képes visszatartani szükségleteit, amíg el nem ér a vécére.

Tizenéves srácoknál gyakori probléma, hogy fülig bele vannak esve valakibe, viszont ha meglátják magukat a tükörben, elborzadnak. A televízióban és a reklámokban látott férfiideálokhoz képest sehol sincsenek, és ez alaposan rontja az önbizalmukat. Úgy vélik, nekik mindig furcsán áll a hajuk, túl soványak vagy éppen kövérek. Ilyenkor úgy vélik, az egyetlen megoldás az, hogy életük végéig elkerülnek minden romantikusabb kapcsolatot. Pedig nem ez a megoldás! Ezzel a problémával a tinik és a felnőttek nagy része küzd. A bizonytalanság a testünkkel kapcsolatban nem kell, hogy visszatartson bármiben is!

Azzal mindenki tisztában van, hogy elvált szülőnek lenni cseppet sem könnyű dolog, akár anya, akár apa az illető. Azonban náluk is rosszabb az elvált szülők gyerekeinek sorsa. Sokszor hallani: elválni úgy kell(ene), hogy a gyermek a legkisebb mértékben sérüljön. Ezt azonban nehéz betartani. A válás mindenkit megvisel, de talán kár is újra meg újra hangoztatni, hogy abban általában a gyermek, a gyermekek sérülnek leginkább lelkileg. A legszomorúbb, ha saját magukat hibáztatják a történekért, különösen, ha semmit sem tudnak az okokról. A legrosszabb, ha a gyermeket, aki még javában „gyászol” egyik szülője elköltözése, a család szétesése miatt, eszköznek használja apa és anya az egymás elleni harcban.