Van az a pillanat, amikor legszívesebben elbújnánk a világ elől. Néha különösen nehéz bocsánatot kérni. Van, hogy a gyermekünk érdemelne meg egy bocsánatkérést.
Nem könnyű leválni a szülőkről, ám olykor ezt a folyamatot maguk a szülők nehezítik meg, mindenki számára.
Az érzés, amikor senki sem ért meg. A változás, amikor mindenünk olyan más lesz. Az érzelmek, amelyek egyszer kiborítanak, máskor örömmel töltenek el. A serdülőkor nehézségei létezőek vagy csak mi teremtjük meg?
Nem úgy neveljük, de vagy ezt látja tőlünk, vagy olyan nagyok az elvárásaink, amelyeket nem tud teljesíteni a gyerkőc.
Hajlamosak vagyunk mindent tárgyiasítani, pénzben meghatározni az értékét, de a szeretet képtelenség. A gyerekek boldogságához sem a sok játékon keresztül vezet az út.
Gyermekeinket nem tudjuk maradéktalanul mindenre felkészíteni a felnőtt élethez, de támaszuk lehetünk. Akár a szerelemben is.
Csodás világba, izgalmas kalandokba visznek az olvasott könyvek. Olyan életutakat, sorsokat ismerhetünk meg, amelyeket talán el sem tudnánk képzelni.
Semmi ok az ijedtségre. A gyerekek fantáziájában nincs határ, és olykor a valósággal is összemosódhat.
Ez nem hiszti, hanem fél az újtól. Te nem így vagy vele? A gyerekek azonban sírással fejezik ki, ha félnek. Teljesen természetes, de segíthetünk nekik.
A kamaszok számára a világ hirtelen olyan zűrzavaros és igazságtalan lesz. A kisgyermekkori lubickolás az mindennapokban hirtelen káosszá és érthetetlenné válik. Idő kell, mire a kép kitisztul. A szülők segíthetnek az útvesztőben.
Kihez fordulhatna örömével és bánatával, ha nem a szüleihez? Kinek öntené ki szívét, ha nem a szüleinek? És kihez fordulhatna igazán tanácsért, ha nem a szüleihez? Ezt add meg a gyermekednek!
A játékfegyverektől sok szülőnek borsózik a háta, mert erőszakra nevelőnek tartja, mások beengedik a gyerekszobába és a gyerekek életébe ezt a játékot.