Az érzés, amikor senki sem ért meg. A változás, amikor mindenünk olyan más lesz. Az érzelmek, amelyek egyszer kiborítanak, máskor örömmel töltenek el. A serdülőkor nehézségei létezőek vagy csak mi teremtjük meg?
Nem úgy neveljük, de vagy ezt látja tőlünk, vagy olyan nagyok az elvárásaink, amelyeket nem tud teljesíteni a gyerkőc.
Hajlamosak vagyunk mindent tárgyiasítani, pénzben meghatározni az értékét, de a szeretet képtelenség. A gyerekek boldogságához sem a sok játékon keresztül vezet az út.
Gyermekeinket nem tudjuk maradéktalanul mindenre felkészíteni a felnőtt élethez, de támaszuk lehetünk. Akár a szerelemben is.
Csodás világba, izgalmas kalandokba visznek az olvasott könyvek. Olyan életutakat, sorsokat ismerhetünk meg, amelyeket talán el sem tudnánk képzelni.
Semmi ok az ijedtségre. A gyerekek fantáziájában nincs határ, és olykor a valósággal is összemosódhat.
Ez nem hiszti, hanem fél az újtól. Te nem így vagy vele? A gyerekek azonban sírással fejezik ki, ha félnek. Teljesen természetes, de segíthetünk nekik.
A kamaszok számára a világ hirtelen olyan zűrzavaros és igazságtalan lesz. A kisgyermekkori lubickolás az mindennapokban hirtelen káosszá és érthetetlenné válik. Idő kell, mire a kép kitisztul. A szülők segíthetnek az útvesztőben.
Kihez fordulhatna örömével és bánatával, ha nem a szüleihez? Kinek öntené ki szívét, ha nem a szüleinek? És kihez fordulhatna igazán tanácsért, ha nem a szüleihez? Ezt add meg a gyermekednek!
A játékfegyverektől sok szülőnek borsózik a háta, mert erőszakra nevelőnek tartja, mások beengedik a gyerekszobába és a gyerekek életébe ezt a játékot.
A gyerekek agressziója nem újkori jelenség, hiszen mindig is jelen volt, azonban az új technikák hatására az agresszió kifejezésének módszerei megváltoztak. Nehéz kezelni, de nem lehetetlen.
Csak akkor vállalja el valaki, ha örömmel, aktívan jelen tud lenni keresztgyermeke életében. Máskülönben értelme sincs.
