Ha egy gyermek kapcsolata a szüleivel, vagy csak az egyik szülővel feszültséggel teli, ellenséges, emiatt szinte mindig konfliktusba kerülnek, vagy éppen ennek elkerülése miatt ritkázzák a találkozásokat, nagyon elkeserítő dolog. Mély nyomot és lelki bánatot okoz valamilyen szinten mindkét félben. Vajon milyen apai, anyai viselkedés felelős a veszekedésekért? Hogyan lehet megoldást találni erre a kínzó helyzetre?

„Halihó nyár, halihó zűrzavar!“ – hangzik sok szülő szájából a nyári szünidő kezdetekor. Nagymama dolgozik, a legjobb barátnő kirándul, a keresztmama nem ér rá. A gyerek otthon van, unatkozik, s napról napra egyre jobban aggasztja a szülőket, hogy mit művelhet egymaga, vagy a testvérekkel. Sokan nem tudnak választani a nyári hónapokban a család és a munka között, mivel nem tudják összeegyeztetni a kettőt. De ha hiszik, ha nem, erre is van megoldás!

Akinek van testvére az ismeri az osztozkodást, a versengést, a felhőtlen nevetést és a szavak nélküli megértést. Tudjuk, hogy a véren kívül valami örökre a másikhoz köt, egy elszakíthatatlan lelki kötelék, mely kiállja a tér és idő próbáját.

Azon migrénben szenvedő felnőtteknél, akik gyermekkorukban erőszak áldozatai voltak, vagy elhanyagolták őket, sokkal inkább megnő a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata.  Dr. Gretchen E. Tietjen, a kanadai Toledo Egyetem munkatársának kutatása mintegy 1300 fejfájós betegre terjedt ki. A vizsgáltak egészségi állapotukat és gyermekkori hátterüket célzó kérdésekre adtak választ. 11 amerikai és kanadai neurológai központ bevonásának eredménye szerint a gyermekkori erőszak (fizikai, szexuális, érzelmi), illetve az elhanyagolás (fizikai, vagy érzelmi) számos egészségi probléma kialakulásának kockázatát fokozza.

A legtöbb felnőttkori lelki betegség gyermekkorban is megjelenhet. A különbség az, hogy gyermekeknél a jelek vagy árnyaltabbak, vagy teljesen különböznek. Felismerésüket nehezíti az, hogy a kicsik nem tudják úgy kifejezni, mit éreznek, jelzéseik könnyen félreérthetőek. Sokszor még a szűk környezetük számára is nehezen értelmezhetőek. Régen úgy gondolták, a gyermeki lélek még nem elég fejlett ahhoz, hogy bármilyen zavar felléphessen benne. Ez még jobban megnehezítette a legtöbb, lelki betegségben szenvedő csemete életét. Neveletlennek, fantáziálónak, kezelhetetlennek bélyegezték őket, s ezek a minősítések sokszor büntetéssel jártak – akár veréssel, rossz jegyekkel, kinevetéssel, megalázással.